A lila cipő [antikvár]

liofS takatíd 'em lehetett nem észrevenni. Aki csak arra járt és rápillantott, valami ismeretlen erőtől hajtva másodjára is rajta felejtette a szemét. Ő mit sem vett észre ebből. Csak állt az üvegajtó előtt, és valami megmagyarázhatatlan arckifejezéssel nézett maga elé. Nem lehetett tudni, hogy mennyit érzékel a körülötte lévő világból. Külső szemlélő nem tudta megállapítani, hogy a csinos piros pöttyös ruha tulajdonosa észrevette-e a rászegezett pillantásokat. Vajon meghallotta-e a diákmunkára igyekvő fiú elismerő csettintését vagy a szomszéd panelházból a vegyesbolt felé igyekvő idős hölgy nosztalgikus sóhaját: „Én is voltam ilyen fiatal!" A pöttyös ruha hirtelen megmozdult, a fiatal lány vállig érő barna haját összekócolta a forró, augusztusi fuvallat. Arcán különös kifejezés jelent meg, szépen ívelt szája sarkában mosoly bujkált, ami lassan beragyogta az egész arcát. A lány kihúzta magát, és magabiztos léptekkel megindult az üvegajtó felé. A boltban, amelybe belépett, iskolás gyerekek és buzgó anyukák izgatottan válogatták az új tanévre szükséges eszközöket. Bizony feladta a