A kőszívű ember fiai I-II. [antikvár]

ELSŐ RÉSZ HATVAN PERC A NAGYTISZTELETÜ ÜR éppen közepén volt a toasztnak . •. A pezsgőspohár nektár hab ja végigcsur-gott kövér ujjain A megkezdett frázis kifogott a tüdő hatásképességén, s a nyakizmok minden tehetségét megpróbálta A nemes buzgalom egészen arcába kergette a vért A díszes vendégkoszorú minden tagja készen tartá kezét a poharak karcsú fogantyúján, dicsszomjan lesve a megkezdett toaszt véghetetlen rakétájának végeipattanását; a hajdúsereg sietett a félig ürített poharakat színültig tölteni A háttérbe állított egyiptomi zenekar vezetőjének nyirettyűje a levegőbe volt emelve, hogy amint a toasztnak vége szakadt, friss lelkesüléssel rándítsa rá a pohárzaj-elnémító tust, midőn a család háziorvosa nesztelen léptekkel bejött a terembe, s az asztalfőn elnöklő asz-szonyságnak csak pár szót súgott fülébe; minek következtében az hirtelen elhagyta helyét, s alig mutatva arccal, hogy a mellette ülőktől engedelmet kér, eltávozott a teremből. A toaszt azonban, mint a kilőtt gránát, nem hagyta magát ez incidens által reptében megzavartatni, hanem sietett végeipattanása felé. „ e dicső férfiút, országunic terhét vállán emelő Atlaszunkat, az igaz hazafiságnak örök időlcre emlegetendő példányát, a mi győzelemre siető elvbaráti táborunknak főfő és legfőbb vezérét, gyámolunkat, osz-