kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Bálint Ágnes - A kívánságfa [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/696/5104696.jpg "Bálint Ágnes - A kívánságfa [antikvár]")
A kívánságfa [antikvár]
Bálint Ágnes, Balogh Béni, Bárányi Ferenc, Bede Anna, Benjámin László, Csanádi Imre, Darázs Endre, Dékány András, Demény Ottó, Déry Tibor, Devecseri Gábor, Fecske Csaba, Fekete Gyula, Galambosi László, Gergely Márta, Hajnal Anna, Hárs László, Janikovszky Éva, Jékely Zoltán, Kántor Zsuzsa, Képes Géza, Kormos István, László Gyula, Lázár Ervin, Marék Veronika, Mészöly Miklós, Nagy Katalin, Nagy Lajos, Nagy László, Pákolitz István, Petrolay Margit, Rákos Sándor, Sarkadi Imre, Simái Mihály, Simon István, Simon Lajos, Szabó Lőrinc, Szécsi Margit, Szinetár György, Tatay Sándor, Tersánszky J. Jenő, Thury Zsuzsa, Tordon Ákos, Turcsány Péter, Várnai Zseni, Vidor Miklós, Vihar Béla, Weöres Sándor, Zelk Zoltán
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2540 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: A kívánságfa [antikvár]
Szerző:
Bálint Ágnes
,
Balogh Béni
,
Bárányi Ferenc
,
Bede Anna
,
Benjámin László
,
Csanádi Imre
,
Darázs Endre
,
Dékány András
,
Demény Ottó
,
Déry Tibor
,
Devecseri Gábor
,
Fecske Csaba
,
Fekete Gyula
,
Galambosi László
,
Gergely Márta
,
Hajnal Anna
,
Hárs László
,
Janikovszky Éva
,
Jékely Zoltán
,
Kántor Zsuzsa
,
Képes Géza
,
Kormos István
,
László Gyula
,
Lázár Ervin
,
Marék Veronika
,
Mészöly Miklós
,
Nagy Katalin
,
Nagy Lajos
,
Nagy László
,
Pákolitz István
,
Petrolay Margit
,
Rákos Sándor
,
Sarkadi Imre
,
Simái Mihály
,
Simon István
,
Simon Lajos
,
Szabó Lőrinc
,
Szécsi Margit
,
Szinetár György
,
Tatay Sándor
,
Tersánszky J. Jenő
,
Thury Zsuzsa
,
Tordon Ákos
,
Turcsány Péter
,
Várnai Zseni
,
Vidor Miklós
,
Vihar Béla
,
Weöres Sándor
Zelk Zoltán
Kötés: Fűzött kemény papírkötés
ISBN: 9631112365
Méret: 170 mm x 240 mm
Bálint Ágnes (Németh Sándorné, Adony, 1922. október 23. – Vecsés, 2008. október 24.) József Attila-díjas magyar író, szerkesztő, dramaturg.
Már kisgyermekként is jól rajzolt. Anyja már 5 éves korában megtanította olvasni, írni. Korai olvasmányai (Karl May, Jókai Mór) nagy hatással voltak rá.A gimnázium első két osztályát magánúton végezte. Vizsgáit a székesfehérvári leánygimnáziumban (jelenleg Teleki Blanka Gimnázium) tette le. Ott végezte el a III. évet is. A következő évben a család úgy döntött, hogy a budapesti Angolkisasszonyok zárdájában tanul tovább. A zárdai életet nagyon nem szerette.1937. októberétől Bécsben a Frauenakademie nevű rajzintézetben rajzolni tanult. Tanultak könyvillusztrálást és plakátrajzolást is. Ezt az iskolát nagyon szerette. Közben (14 éves korában) a Magyar Úriasszonyok nevű folyóirat mellékletében a Fánni, a modern tündér című meseregényét folytatásokban közölték.
1944-ben feleségül ment dr. Németh Sándorhoz, akitől két lánya született, Ágnes és Anna.
1958. február 1-jétől 1986-os nyugdíjazásáig a Magyar Televíziónál dolgozott. Bálint Ágnest a TV Maci szülőanyjának nevezik, mert ő írta az Esti mese szignálfilmjének eredeti forgatókönyvét, és ő találta ki a kis maci karakterét is. 1961-től bábjátékokat írt (Mi újság a Futrinka utcában, Mazsola), majd a rajzfilmek forgatókönyvét (Kukori és Kotkoda, Frakk, a macskák réme). 1968-ban indította az első környezetvédelmi műsort, a Kuckót.
Később több könyve (Mi újság a Futrinka utcában, Mazsola-kötetek, Frakk-kötetek, Szeleburdi család) és fordítása (Babar) is megjelent. A Szeleburdi családot és a Hajónaplót Palásthy György két filmben feldolgozta. A Magyarországon a 90-es évek közepén bemutatott Garfield rajzfilmekhez is ő készítette el a magyar szövegeket.
Férje 1989-ben meghalt, s ezt a csapást nem tudta feldolgozni. Utána visszavonultan élt.2008. október 24-én, egy nappal 86. születésnapja után elhunyt. 2008. november 5-én Budapesten a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra, a pályatársak nevében Csukás István mondott búcsúztató
Már kisgyermekként is jól rajzolt. Anyja már 5 éves korában megtanította olvasni, írni. Korai olvasmányai (Karl May, Jókai Mór) nagy hatással voltak rá.A gimnázium első két osztályát magánúton végezte. Vizsgáit a székesfehérvári leánygimnáziumban (jelenleg Teleki Blanka Gimnázium) tette le. Ott végezte el a III. évet is. A következő évben a család úgy döntött, hogy a budapesti Angolkisasszonyok zárdájában tanul tovább. A zárdai életet nagyon nem szerette.1937. októberétől Bécsben a Frauenakademie nevű rajzintézetben rajzolni tanult. Tanultak könyvillusztrálást és plakátrajzolást is. Ezt az iskolát nagyon szerette. Közben (14 éves korában) a Magyar Úriasszonyok nevű folyóirat mellékletében a Fánni, a modern tündér című meseregényét folytatásokban közölték.
1944-ben feleségül ment dr. Németh Sándorhoz, akitől két lánya született, Ágnes és Anna.
1958. február 1-jétől 1986-os nyugdíjazásáig a Magyar Televíziónál dolgozott. Bálint Ágnest a TV Maci szülőanyjának nevezik, mert ő írta az Esti mese szignálfilmjének eredeti forgatókönyvét, és ő találta ki a kis maci karakterét is. 1961-től bábjátékokat írt (Mi újság a Futrinka utcában, Mazsola), majd a rajzfilmek forgatókönyvét (Kukori és Kotkoda, Frakk, a macskák réme). 1968-ban indította az első környezetvédelmi műsort, a Kuckót.
Később több könyve (Mi újság a Futrinka utcában, Mazsola-kötetek, Frakk-kötetek, Szeleburdi család) és fordítása (Babar) is megjelent. A Szeleburdi családot és a Hajónaplót Palásthy György két filmben feldolgozta. A Magyarországon a 90-es évek közepén bemutatott Garfield rajzfilmekhez is ő készítette el a magyar szövegeket.
Férje 1989-ben meghalt, s ezt a csapást nem tudta feldolgozni. Utána visszavonultan élt.2008. október 24-én, egy nappal 86. születésnapja után elhunyt. 2008. november 5-én Budapesten a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra, a pályatársak nevében Csukás István mondott búcsúztató
Fecske Csaba (Szögliget, 1948. március 10. –) József Attila-díjas (2008) magyar költő, publicista.
Szülei: Fecske Lajos és Rencsisofszki Ilona. 1962 óta Miskolcon él. 1966–1990 között a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál olvasztár, diszpécser, technikus, szállításvezető, műszaki ellenőr volt. 1968 óta publikál rendszeresen. 1991 óta rokkantnyugdíjas. Az Észak-Magyarország publicistája.
1973-ban feleségül vette Serfőző Máriát. Két gyerekük született; Hajnalka (1973), Zoltán (1974). Született négy unokája Fecske Lilla (1998), Földvári Ákos (1996), Földvári Szabolcs (2001), Fecske Zoltán (2007).
Szülei: Fecske Lajos és Rencsisofszki Ilona. 1962 óta Miskolcon él. 1966–1990 között a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál olvasztár, diszpécser, technikus, szállításvezető, műszaki ellenőr volt. 1968 óta publikál rendszeresen. 1991 óta rokkantnyugdíjas. Az Észak-Magyarország publicistája.
1973-ban feleségül vette Serfőző Máriát. Két gyerekük született; Hajnalka (1973), Zoltán (1974). Született négy unokája Fecske Lilla (1998), Földvári Ákos (1996), Földvári Szabolcs (2001), Fecske Zoltán (2007).
Janikovszky Éva (született Kucses Éva) (Szeged, 1926. április 23. – Budapest, 2003. július 14.) író, költő, szerkesztő, Kossuth-díjas gyermek- és ifjúsági könyvek írója.
1944–1948 között a Szegedi Tudományegyetemen filozófia, néprajz, magyar és német szakon tanult. Ezt később, 1948-1950 között kiegészítette az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia, pszichológia és politikai gazdaságtan szakokkal. 1950-ben tanári oklevelet szerzett.
Első kötetét 1957-ben adták ki; ezt Kispál Évaként jegyezte. A könyvet 32 további követte, amelyek összesen 35 nyelven jelentek meg. Témájuk a felnőtt-gyermek kapcsolat, sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, több gyermekeknek szóló tévéjátékát sugározták. 1960-ban, a Szalmaláng című regényén szerepelt először a Janikovszky Éva név. Az évtized végére országszerte ismert lett.
1952 októberében kötött házasságot Dr. Janikovszky Béla orvossal, akitől 1955-ben született János nevű fia.
Művei:
1957 – Csip-Csup (Kispál Éva néven)
1960 – Szalmaláng (regény)
1962 – Aranyeső (regény)
1962 - Te is tudod?
1965 – Ha én felnőtt volnék
1966 – Akár hiszed, akár nem
1967 – Jó nekem
1968 – Felelj szépen, ha kérdeznek
1969 – Bertalan és Barnabás
1970 – Málnaszörp és szalmaszál
1972 – Velem mindig történik valami
1974 – Kire ütött ez a gyerek?
1975 – Már óvodás vagyok
1976 – A nagy zuhé
1978 – A lemez két oldala (felnőtteknek)
1978 – Már megint
1980 – Az úgy volt…
1983 – Már iskolás vagyok
1983 – Örülj, hogy fiú! (felnőtteknek)
1983 - Örülj, hogy lány! (felnőtteknek)
1985 – A Hét bőr
1991 – My Own Budapest Guide, Mit mir in Budapest (ifjúsági útikönyv)
1997 – Felnőtteknek írtam
1998 – Mosolyogni tessék! (felnőtteknek)
1999 – Cvikkedli
2000 – Ájlávjú (felnőtteknek)
2001 – De szép ez az élet! (felnőtteknek)
2002 – Ráadás (felnőtteknek)
Díjai:
1973 Deutscher Jugendbuchpreis: német nyelvterületen a Ha én felnőtt volnék c. műve lett az Év Gyerekkönyve
1977 József Attila-díj
1979 Ifjúsági díj
1979 Állami Ifjúsági Díj
1985 SZOT-díj
1986 Gyermekekért díj
1988 Mosolyrend Lovagjává választják (Lengyelország)
1990 Greve-díj
1993 Budapestért díj
1994 Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének gyermekirodalmi díja
1996 A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
2001 Móra-díj
2002 A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
2002 Szent Imre-díj
2003 Kossuth-díj
1944–1948 között a Szegedi Tudományegyetemen filozófia, néprajz, magyar és német szakon tanult. Ezt később, 1948-1950 között kiegészítette az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia, pszichológia és politikai gazdaságtan szakokkal. 1950-ben tanári oklevelet szerzett.
Első kötetét 1957-ben adták ki; ezt Kispál Évaként jegyezte. A könyvet 32 további követte, amelyek összesen 35 nyelven jelentek meg. Témájuk a felnőtt-gyermek kapcsolat, sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, több gyermekeknek szóló tévéjátékát sugározták. 1960-ban, a Szalmaláng című regényén szerepelt először a Janikovszky Éva név. Az évtized végére országszerte ismert lett.
1952 októberében kötött házasságot Dr. Janikovszky Béla orvossal, akitől 1955-ben született János nevű fia.
Művei:
1957 – Csip-Csup (Kispál Éva néven)
1960 – Szalmaláng (regény)
1962 – Aranyeső (regény)
1962 - Te is tudod?
1965 – Ha én felnőtt volnék
1966 – Akár hiszed, akár nem
1967 – Jó nekem
1968 – Felelj szépen, ha kérdeznek
1969 – Bertalan és Barnabás
1970 – Málnaszörp és szalmaszál
1972 – Velem mindig történik valami
1974 – Kire ütött ez a gyerek?
1975 – Már óvodás vagyok
1976 – A nagy zuhé
1978 – A lemez két oldala (felnőtteknek)
1978 – Már megint
1980 – Az úgy volt…
1983 – Már iskolás vagyok
1983 – Örülj, hogy fiú! (felnőtteknek)
1983 - Örülj, hogy lány! (felnőtteknek)
1985 – A Hét bőr
1991 – My Own Budapest Guide, Mit mir in Budapest (ifjúsági útikönyv)
1997 – Felnőtteknek írtam
1998 – Mosolyogni tessék! (felnőtteknek)
1999 – Cvikkedli
2000 – Ájlávjú (felnőtteknek)
2001 – De szép ez az élet! (felnőtteknek)
2002 – Ráadás (felnőtteknek)
Díjai:
1973 Deutscher Jugendbuchpreis: német nyelvterületen a Ha én felnőtt volnék c. műve lett az Év Gyerekkönyve
1977 József Attila-díj
1979 Ifjúsági díj
1979 Állami Ifjúsági Díj
1985 SZOT-díj
1986 Gyermekekért díj
1988 Mosolyrend Lovagjává választják (Lengyelország)
1990 Greve-díj
1993 Budapestért díj
1994 Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének gyermekirodalmi díja
1996 A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
2001 Móra-díj
2002 A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
2002 Szent Imre-díj
2003 Kossuth-díj
Kormos István (Mosonszentmiklós, 1923. október 28. – Budapest, 1977. október 6.) magyar költő, író, műfordító, dramaturg, kiadói szerkesztő.
Kormos István az elemi népiskolát Győrben kezdte el, 1948–1949-ben a Vörösmarty Gimnáziumban a Dolgozók Gimnáziumában elvégezte az V. és a VI. osztályt, a hetedikből kimaradt. 1939-től dolgozott mint biciklista-kifutó. 1940-1946 között tisztviselő egy gyarmatáru-kereskedésben.
Első feleségét Pallos Klárát (1929–1984) a Dolgozók Gimnáziumában ismerte meg, 1948-ban házasságot kötöttek. 1950-ben megszületett Anna lányuk. A férj „bohém” életmódja miatt 1952-ben elváltak. A második feleség Rab Zsuzsa költő és műfordító (1926–1998). Kötetnyi orosz népköltészeti alkotást fordítottak együtt. Ez a házasság 1956-tól 1964-ig tartott. Nagyrészt a feleség fegyelmezetten munkás életformája elől menekült Kormos 1963 májusában Párizsba. Kamaszkora óta a francia költészetnek is híve volt, s idehaza megismerkedett a kint élő Nagy Cécile műfordítóval – utána ment ki. 1964 januárjában tért haza. Elvált Rab Zsuzsától, majd 1964 augusztusa és 1965 novembere között ismét Párizsban élt, miközben Cécile Amerikában tanított.
Párizs felszabadító hatással volt a költőre, s kiteljesedett ifjúkora óta formálódó műfordítói életműve is (Tu Fu, Chaucer, Burns, Puskin, Max Jacob, Frénaud stb.). Azonban, mint első válása után, ezidőben is zaklatott az életformája: nincs rendes lakása, napirendje. 1970-ben kötött harmadik házassága hoz megnyugvást számára. Péter Márta (1940–1991) művészettörténésszel évekig a szülők lakásában élt, 1977 elején kaptak lakást Őrmezőn. Luca lányuk 1973-ban született.
1977. október 6-án este, lakásában halt meg, az infarktus percek alatt végzett vele. A Farkasréti temetőben nyugszik.
2000-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Kormos István az elemi népiskolát Győrben kezdte el, 1948–1949-ben a Vörösmarty Gimnáziumban a Dolgozók Gimnáziumában elvégezte az V. és a VI. osztályt, a hetedikből kimaradt. 1939-től dolgozott mint biciklista-kifutó. 1940-1946 között tisztviselő egy gyarmatáru-kereskedésben.
Első feleségét Pallos Klárát (1929–1984) a Dolgozók Gimnáziumában ismerte meg, 1948-ban házasságot kötöttek. 1950-ben megszületett Anna lányuk. A férj „bohém” életmódja miatt 1952-ben elváltak. A második feleség Rab Zsuzsa költő és műfordító (1926–1998). Kötetnyi orosz népköltészeti alkotást fordítottak együtt. Ez a házasság 1956-tól 1964-ig tartott. Nagyrészt a feleség fegyelmezetten munkás életformája elől menekült Kormos 1963 májusában Párizsba. Kamaszkora óta a francia költészetnek is híve volt, s idehaza megismerkedett a kint élő Nagy Cécile műfordítóval – utána ment ki. 1964 januárjában tért haza. Elvált Rab Zsuzsától, majd 1964 augusztusa és 1965 novembere között ismét Párizsban élt, miközben Cécile Amerikában tanított.
Párizs felszabadító hatással volt a költőre, s kiteljesedett ifjúkora óta formálódó műfordítói életműve is (Tu Fu, Chaucer, Burns, Puskin, Max Jacob, Frénaud stb.). Azonban, mint első válása után, ezidőben is zaklatott az életformája: nincs rendes lakása, napirendje. 1970-ben kötött harmadik házassága hoz megnyugvást számára. Péter Márta (1940–1991) művészettörténésszel évekig a szülők lakásában élt, 1977 elején kaptak lakást Őrmezőn. Luca lányuk 1973-ban született.
1977. október 6-án este, lakásában halt meg, az infarktus percek alatt végzett vele. A Farkasréti temetőben nyugszik.
2000-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Lázár Ervin (Budapest, 1936. május 5. – Budapest, 2006. december 22.) Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegéből fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták színházi, filmes adaptációk és rádiójátékok formájában, illetve ő maga is írt hangjátékokat. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Jellegzetes hangvételű meséi mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek körében népszerűségnek örvendettek, örvendenek. Az 1964-ben megjelent A kisfiú meg az oroszlánok című kötetét Réber László illusztrálta, aki ekkortól kezdve az íróval rendszeresen együttműködött. Egyetlen regénye az 1971-es A fehér tigris. Meseregényéért, az 1979-es Berzsián és Didekiért 1982-ben nemzetközi Andersen-diplomával tüntették ki. Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátéka elnyerte szerzőjének a Magyar Rádió 1986. évi kishangjáték-pályázatának első díját.
A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, a családja 1951-ig élt itt. Apja, Lázár István, uradalmi ügyintéző volt, édesanyja Pentz Etelka. Felsőrácegresre járt át iskolába, majd Sárszentlőrincre. Tízéves korában a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumba íratták, de amikor 1948-ban államosították az iskolát, egy idős tanár magántanítványa lett, Sárszentlőrincen.
1950 októberétől Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba. Ide apja származása miatt nem akarták felvenni, egy élsportoló rokon közbenjárására sikerült mégis. Szüleit, akik a földosztással szegényebbek lettek, mint a környék lakói, mégis osztályidegennek számítottak, 1951-ben kitették a szolgálati lakásból. Tüskéspusztára költöztek.
1954-ben érettségizett. Ezután a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt.
1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója. 1961-ben megszerzi a magyartanári diplomát.
Az újságnál 1963-ig marad: utána a Dunántúli Napló és Tüskés Tibor segítségével az irodalmi folyóirat Jelenkor munkatársa. 1965-ben Budapestre költözik, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedik el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író.
A Magyar Fórum alapító tagja (1989. október 1.), ennél a lapnál egy szűk évig főmunkatárs. A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet munkatársa; 1992-től a Hitel olvasószerkesztője.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja volt (1991-1994). A Magyar Írószövetség tagja (1969-től).
Felesége Vathy Zsuzsa írónő volt, gyermekeik: Fruzsina (magyar–földrajz szakos középiskolai tanárnő), Zsigmond (jogász).
2006. december 22-én hunyt el Budapesten.
A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegéből fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták színházi, filmes adaptációk és rádiójátékok formájában, illetve ő maga is írt hangjátékokat. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Jellegzetes hangvételű meséi mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek körében népszerűségnek örvendettek, örvendenek. Az 1964-ben megjelent A kisfiú meg az oroszlánok című kötetét Réber László illusztrálta, aki ekkortól kezdve az íróval rendszeresen együttműködött. Egyetlen regénye az 1971-es A fehér tigris. Meseregényéért, az 1979-es Berzsián és Didekiért 1982-ben nemzetközi Andersen-diplomával tüntették ki. Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátéka elnyerte szerzőjének a Magyar Rádió 1986. évi kishangjáték-pályázatának első díját.
A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, a családja 1951-ig élt itt. Apja, Lázár István, uradalmi ügyintéző volt, édesanyja Pentz Etelka. Felsőrácegresre járt át iskolába, majd Sárszentlőrincre. Tízéves korában a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumba íratták, de amikor 1948-ban államosították az iskolát, egy idős tanár magántanítványa lett, Sárszentlőrincen.
1950 októberétől Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba. Ide apja származása miatt nem akarták felvenni, egy élsportoló rokon közbenjárására sikerült mégis. Szüleit, akik a földosztással szegényebbek lettek, mint a környék lakói, mégis osztályidegennek számítottak, 1951-ben kitették a szolgálati lakásból. Tüskéspusztára költöztek.
1954-ben érettségizett. Ezután a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt.
1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója. 1961-ben megszerzi a magyartanári diplomát.
Az újságnál 1963-ig marad: utána a Dunántúli Napló és Tüskés Tibor segítségével az irodalmi folyóirat Jelenkor munkatársa. 1965-ben Budapestre költözik, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedik el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író.
A Magyar Fórum alapító tagja (1989. október 1.), ennél a lapnál egy szűk évig főmunkatárs. A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet munkatársa; 1992-től a Hitel olvasószerkesztője.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja volt (1991-1994). A Magyar Írószövetség tagja (1969-től).
Felesége Vathy Zsuzsa írónő volt, gyermekeik: Fruzsina (magyar–földrajz szakos középiskolai tanárnő), Zsigmond (jogász).
2006. december 22-én hunyt el Budapesten.
Marék Veronika (Budapest, 1937. december 19.) József Attila-díjas (2010) magyar író, grafikus.
Középiskolai tanulmányait a Fazekas Mihály Gimnáziumban végezte el. 1957-1958 között az Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán tanult. 1961-1963 között az Állami Bábszínház diákja volt. 1961-1966 között az ELTE BTK magyar szakán tanult.
Szabadfoglalkozású író és grafikus, mesekönyveit maga írja és rajzolja. Rádió- és tv-játékokat, rajzfilmsorozatot, bábjátékokat is ír. Évekig a Kisdobos, a Dörmögő Dömötör külső munkatársa volt.
Számos mesekönyv fűződik a nevéhez, többek között a Boribon- és a Kippkopp-sorozat is.
Díjai: A Móra Könyvkiadó Nívódíja (1962, 1985)
Ifjúsági Díj (1983)
Janikovszky Éva díj (2006)
József Attila-díj (2010)
Középiskolai tanulmányait a Fazekas Mihály Gimnáziumban végezte el. 1957-1958 között az Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán tanult. 1961-1963 között az Állami Bábszínház diákja volt. 1961-1966 között az ELTE BTK magyar szakán tanult.
Szabadfoglalkozású író és grafikus, mesekönyveit maga írja és rajzolja. Rádió- és tv-játékokat, rajzfilmsorozatot, bábjátékokat is ír. Évekig a Kisdobos, a Dörmögő Dömötör külső munkatársa volt.
Számos mesekönyv fűződik a nevéhez, többek között a Boribon- és a Kippkopp-sorozat is.
Díjai: A Móra Könyvkiadó Nívódíja (1962, 1985)
Ifjúsági Díj (1983)
Janikovszky Éva díj (2006)
József Attila-díj (2010)
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............