A kisördög [antikvár]

Részlet a könyvből:Mikor még a bölcsőben feküdt, emlékszem, azt mondta anyánk: - Nézzétek, milyen csúnyácska! - Inkább szépnek látnám - szóltam vissza. - Csitt, te kölyök! - riadt meg anyám. - így kell róla beszélni, míg a szent keresztvíz nem érinti, s nem ajánlja István pap az Úr kegyelmébe! Különben kicseréli a gonosz! Akkor Panni húgocskámmal nagyon megriadtunk, s csak úgy szólongattuk: az a girhes, az a nyiszlett, hogy félrevezessük a rosszakat. Mégsem vigyázhattunk eléggé, mert a rút poronty hamarosan gyengélkedni kezdett, arcára ráncos, csúf vonások költöztek. - Váltott gyerek ez, bizony! - sopánkodott Bucsi Mári a szomszédból, s arra utalt, hogy a gonosz máris kicserélte az apróságot a maga kölykére. Apám, aki keveset volt józan, talán kevésbé félt a boszorkányoktól, s így védte: - No, tán csak a hasa csikar. - Menjen, maga ember, nem ért hozzá, ha így beszél, csak felbátorítja a rosszakat! Az én szörnyszülött öcsém meg csak rugdalózott és nyivákolt, keserve betöltötte az egész házat. Gyakorlatias és anyás húgocskám, ha senki nem figyelte, masszírozgatta a pociját, s szemmel láthatóan enyhített kínjain.