A kis prepa/Zsuzsi, az uj lány [antikvár]

Részlet az első műből: Szentendrey Ágnes lehorgasztott fejjel ült az anyjával szemben, ki könnyeit alig tudta visszafojtani, mig leányához beszélt. - Igen, Ágnes lelkem, az életed nem töltheted mindig mellettem. A gyermekéveknek vége, hisz már tizennégyéves vagy, mig én lassan megöregszem és betegeskedésem megakadályoz, hogy keresetemmel támogassalak. Ágnes ijedten kapta fel a fejét, mert nagyon fájdalmasan érintette édes anyja aggodalma. - Édes, okos kis lányom, nagy örömet szerzel, hogy olyan szebb pályát el sem tudok képzelni, mint édes anyám pályáját, hogy tanitónő lehessek. Ne is gondolkozzék sokáig, hanem csak küdje be a folyamodványt, hisz kitünő polgári iskolai bizonyitványom alapján hamarosan fel is vesznek a tanitóképzőbe.