A kis Lord [antikvár]

A nagy meglepetés. Cedrik már csak halványan emlékezett az atyjára. Kis fiúcska volt még, amikor az meghalt. Arra emlékezett csupán, hogy termetes férfi volt, kékszemű és hosszú bajuszt viselt. Milyen öröm volt, ha a hátán lovagolhatott! Atyja megbetegedésekor elvitték hazulról és mire visszatért, vége volt mindennek. Édesanyja betege lett ennek a súlyos csapásnak és csak most ülhetett egy-egy kicsit az ablakhoz. Arca halvány volt és beesett, eltűnt róla a jókedv, feketébe öltözött. - Édes, - szólt Cedrik - atyja hivta igy az anyukáját. - Édes, jobban van már az apus ? - Érezte, hogy anyja megremeg és fürtös fejecskéjével az arcába nézett. Valamit észrevett benne, amitől könny szökött a szemébe. - Édes - szólt újra, - jól van már az apus? De aztán már nem birta tovább, anyja nyakába borulva, csókjaival fürösztötte bánatos, szép, puha arcát. A szegény édesanyja pedig Cedrik kis vállára hajtva fejét, keservesen sirt és ölelte az ő kis fiacskáját, mintha soha többé el nem akarná őt ereszteni. - Igen, már jól van, - zokogta, - óh már nagyon jól, de nekünk most már senkink sincsen többé ezen a világon.