A kezdet könyve [antikvár]

A könyvek szelleme benépesítette az üres termet. Az illatuk rég szertefoszlott, de a történeteik visszhangja még évek múltán is suttogva vissza-visszaverődött a csupasz falakról. A British Museum egykori olvasóterme az egyik pillanatban még mintha teljesen kihalt lett volna, a következőben viszont egy nő és egy férfi állt az egyik galérián, magasan a kerek csarnok fölött. Egy szempillantás erejéig arany fény izzott a szemükben, mintha elvarázsolt alkonyi órát tükrözne vissza. Isis az egyik kezével a fémkorlátba kapaszkodott. — Csak a magasság miatt van — mondta, és küzdött a lába remegése ellen. Nem akarta, hogy a társa észrevegye, mennyire kimerült. Duncan a korláton át a mélybe pillantott. Nem tudta teljesen palástolni, mennyire aggódik Isisért - természetesen átlátott rajta. Egykor a szakértői voltak annak, hogyan hazudjanak az embereknek, és hogyan óvják meg a saját titkaikat. Ám ha ma a pillantásuk találkozott, minden tehetségük hasztalannak bizonyult, hogy becsapják egymást. Úgy olvastak egymás arcjátékából, akár a papír soraiból. Egykor három emelet magasságba nyúltak itt a könyvespolcok, ám amióta a British Library elhagyta a múzeum épületét, és London másik városrészébe költözött, az olvasóterem falai csupaszon maradtak. A múzeum belső udvarán álló kupolás épületet egy ideig kiállítóteremként használták, de ma már zárva van az ajtaja, a lámpái leoltva. A kupolát körülölelő, magas ablakokon át beszűrődött az udvar éjszakai megvilágításának fakó sárga fénye, amely alig-alig hatolt el az olvasóterem padlójáig. A hatalmas rondella másik oldalát csak sejteni lehetett. Amennyiben valaki tartózkodott ott az árnyékban, a távolból nem lehetett észrevenni.