A hős turulmadár [antikvár]

Gyermekkorában ki ne képzelte volna magát kedvenc mesehőse helyébe? Álmában ki ne lett volna királyfi vagy hercegkisasszony, sárkánnyal viaskodó hős lovag, netán az állatok nyelvét értő vándorlegény, akire a hosszú út végén mindig rámosolyog a szerencse. Király Benedek Lőrinc ezeket a gyermekkorban hallott, olvasott meséket éli, szövi tovább, történeteiben, melyekbe beleolvasztja saját valós élményéit is. Mindennapi találkozásait a természettel, emberekkel és állatokkal. Ezeknek a meséknek sajátos hangulatuk van. Az anyaföldhöz, a faluhoz, a tájhoz való kötődés hangulata. Mert a falusi ház is lehet kastély, hiszen a lakóinak lelkében lakozó ragyogás teszi palotánál is ékesebbé. A vén juhász is lehet király, mert tisztes-koronás tartással mindvégig megmaradt Embernek. A bogáncs, vagy a tövisbokor átváltozhat sárkánnyá, a nádszál varázspálcává, a libaúsztató pedig feneketlen tóvá. A falu határában porladozó romok, építőkövek is rejthetnek kincset: múltunk, legendáink kincseit. S felnőtt fejjel sem restelkednivaló, ha néha, amikor behunyjuk a szemünket, képzeletünk szárnyán el tudunk repülni a hős turulmadárral, bebocsátást nyerünk harcsakirály birodalmába, vagy együtt muzsikálhattunk a szerelmes tücsökkel...