A Hollókirály és más mesék [antikvár]

A KÉKFÉNYŰ LÁMPÁS Élt egyszer egy katona, aki hosszú esztendőkig hűségesen szolgálta a királyt. Hanem amikor véget ért a háború, és a sok csatában járt sebesült katona nem tudott tovább szolgálni, azt mondta neki a király : — Mehetsz, amerre látsz, nincs rád szükségem többé. Zsoldot nem kapsz ezentúl, csak annak jár fizetség, aki megszolgálja. Nem tudta most már a katona, mihez fogjon. Elindult nagy búsan, neki a világnak. Napszálltakor egy erdőbe ért. Fekete éjszaka borította a tájat. Ekkor fényt pillantott meg, és arrafelé vette útját. Nemsokára egy házhoz ért, ahol egy boszorkány lakott. — Adj nekem éjjeli szállást, egy falat ételt meg egy korty italt! — kérlelte a boszorkányt. — Fáradt vagyok, éhes és szomjas. — Ugyan ki adna akár egy morzsát is egy kóbor katonának! — kiáltotta a boszorkány. — De hogy lásd, milyen könyörületes vagyok, bebocsátalak, ha teljesíted parancsomat. — Mi hát a parancsod ? — kérdezte a katona. — Ásd fel holnap a kertemet 1