A csodakút tündére [antikvár]

A MÉHES KÖ Valamikor réges-régen, a tihanyi fehér parton túl, a kopaszi hegyen innen, élt egy méhész a gyönyörű szép leányával. Akkoriban még nem volt a Balaton széle elkerítve, kocsiút vezetett az erdő szélén a révhez. Egy nagy, lapos kő volt a nádasban, arra építette a méhészember a méhest. Ennek a méhesnek híre járt a Bakonytól a Kárpátokig, de volt is olyan keletje a méznek, hogy a méhész leánya nem győzte a csuporral mérni. Legtöbbje mégsem a méz kedvéért ment, hanem a leányt akarta látni; híre járt, hogy aki ránéz, menten belészeret. így aztán volt is kérője tömérdek, de a méhész rendre visszautasította mind. Tudni való, hogy a leány anyja tizenhal évesen, szülésben halt meg, ezért a méhész akkor erősen megfogadta: húszéves kora előu nem adja senkihez a leányt. A szép tihanyi mézcsleány híre fülébe jutott a