Bővebb ismertető
ELSÖ FEJEZET
GONOSZ PRAKTIKÁK PAPOKNAK AZ Ö NAGY KAPÓSSÁGUK
Bolondok azok a városok, melyek arról panaszkodnak: „Sokat szenvedtünk; nálunk száz vagy kétszáz évig lakott a török."
Azok a helyek szenvednek igazán, ahol se török nem lakott, se labanc, se kuruc, s a magok emberségéből éldegéltek, mint például Kecskemét; mert ahol a hadviselő felekből ott tartózkodék az egyik, ott csak az egyik dominált*, sarcolt, s a többiek oda se mertek szagolni, de ahol az egyik sem lakott, oda mind a három eljárt epret szedni.
Egy nap a budai pasának szottyant kedve egy kis élésre vagy pénzre: „Nosza, fiam, dervis bég, írj a kecskeméti bírónak !"
S ment nyomban a levél, melynek ékes stílusából nem hiányzott a „fejetekkel jádzotok".
De nem másként járt el a szolnoki Muszta bég, zsákmányolván Ceglédet, Kőröst, Kecskemétet és a környékes falvakat. Minden áldott héten vetett ki rájok terheket, írván: „Ez úri levelet szerrül szerre minden városba, faluba lóháton hordozzátok, különben ne cselekedjetek."
Számot tartott a jómódú városokra vitézlő Koháry Imre uram őkegyelme is, ki a császáriak részéről Szécsényből oszt vala rendeleteket, sőt a gácsi szolgabíró, nemzetes Darvas János uram őkegyelme se volt rest rájok üzenni, ha a kurucoknak kellett valami. S azoknak bizony mindég kellett.
Ehhez járultak a szertecsatangoló tatár hadak, a kalgai
* Az idegen szavak magyarázatát lásd a Jegyzetekben, a 173. oldalon
9