192 pajtás [antikvár]

Délután 4 óra körül szaladt be velem a vonat. Emlékezetes utazás. Több ok miatt. Először volt a hátamon hátizsák. Soha életemben nem voltam sem turista, sem kiránduló. A hegyeket és természeti szépségeket szerettem nézegetni - a kávéházi képeslapokból. Nem voltam törekvő ember sem. Igy a hegycsúcsok megmászása sem okozott volna különösebb örömet. Most alaposan megtömött hátizsák alatt görnyedten. Főleg olyan holmikkal rakták tele, amelyekre három hónap alatt egyetlen egyszer sem volt szükségem. Nézzük csak felületesen, mi van benne: fülvédő, vaselin, fogpiszkáló, vatta, nyakkendő, angoltapasz, fekete szalonnadrág, konzerv-nyitó. Ezen bosszankodtam legjobban: szívből utálom a konzervet. Hátizsákomban megtaláltam később, - amint zsebkendőt kerestem - a születési bizonyítványomat is. Sajnos nem volt rajta semmi leírás. Minden stimmelt. Őszintén elárulhatom sok hasznát ennek otthon sem vettem. Mint kiderült, itt sem.