12 Végre! [antikvár]

Kívánságokban nagy vagyok- Bármikor képes vagyok kívánni valamit: legyen szó akár hullócsillagokról, kóbor szempillákról, szétfújandó pitypangokról, szökőkutakba dobott pénzérmékről vagy szülinapi tortán díszelgő gyertyákról (mindegy, hogy a sajátom vagy másé). Még olyankor is kívánok valamit, amikor bepárásodik a szemüvegem. Kisebb koromban sokféle kívánságom volt: póniló, legjobb barát, bicikli szalagokkal a kormányán, kistesó. Egyik-másik valóra is vált (no, a póni nem). Az elmúlt év összes kívánságát azonban kizárólag arra pazaroltam, hogy legyek már végre tizenkét éves. Erre a napra várok, amióta csak az eszemet tudom, és már csak hat hét választ el tőle. Visszanézve azt kívánom, bárcsak ne pazaroltam volna el azt a rengeteg kívánságot, mert akkor most nem ragadtam volna egy vízelvezető csőbe. Bizony, egy vízelvezető csőbe. íme a történet: a napom voltaképpen normálisan kezdődött. A hatodikos osztályom újabb kirándulásra indult a Fűzlaki-víztározóhoz. A partvonalnál ácsorogtunk, és hallgattuk, ahogy az idegenvezető úgy