Utolsó szerelem [antikvár]

E kis könyvet lábaihoz teszem, tiszteletem, ragaszkodásom, el nem múló hálám jeléül. Hogy mennyire tisztelem Excellentiádat, azt magyar ember szó nélkül is megérti; hogy mennyi hálával tartozom, azt nem értené meg senki, ha még oly ékesszólóan magyaráznám. A jóság és kedvesség, melylyel Nagyméltóságod elhangzott, több volt a jótéteménynél. A jó szív művészetének merem azt nevezni, a hogy kiváló helyzetéből a magamforma emberhez közeledni oly utat talált, hogy magához emelni látszott, midőn más csak leereszkedett volna. A nagy férfiú, kinek nevét Excellentiád viseli, bizalmával és elnézésével egy soha nem remélt állás tisztességére juttatott. De a szerencsés pályafutás nem emelt fel úgy, mint a hely melyet Ön, asszonyom, családja körében, tiszta tűzhelye mellett engedett elfoglalnom. A boldog órák, melyeket ott éltem, egy új gyermekkor vidámságát, egy második ifjúság idealizmusát teremtették meg számomra.