Bővebb ismertető
A Világos után külföldre szorult magyar függetlenségi mozgalom, az ún. kossuthi emigráció, átfogó politikai története éppúgy megíratlan, mint a magyar forradalmi emigráció irodalmi, publicisztikai és egyéb tevékenysége. Kétségtelen, hogy az időtálló értékű, korábbi nagyobb összefoglalások inkább a soron következő időszak, az abszolutizmus kora magyarországi történetével foglalkoztak, s csak mellékesen tárgyalják a szabadságharc száműzötteinek történetét. Más monográfiák és iratgyűjtemények viszont csak az emigráció kezdeti éveit, Kossuth angliai és amerikai útját vagy az olasz egységmozgalom döntő éveit, az 1859-61. időszakkal kapcsolatos eseményeket ismertetik. A hazai és külföldi eseményeket párhuzamosan és összefüggéseiben tárgyaló összefoglalás hiánya következtében keletkezett űrt már a kiegyezés korában kitölteni igyekezett a regényes, gyakran ponyvaízű vagy ami még ennél is sajnálatosabb, a 67-es kormánypárt elgondolásait és igényeit is kiszolgálni igyekvő memoárirodalom. Ez a múlt század utolsó harmadában kibomló, lényegében "67-es alapon álló" ál-negyvennyolcas irodalom, mely a bizonyos forrásértéket még képviselő Klapka- vagy Pulszky-memoároktól az irodalmi értéket száműző ál-népies röpiratokig burjánzott, még igényesebb kiadványaiban is a pontatlan adatok, nem mindig hiteles feljegyzések, csonka levélközlések, ellentmondó leírások özönét árasztotta a valóban érdeklődő olvasóra.