Teaház [antikvár]

Kiadói borító kissé szakadozott, maszatos.
Lao Sö új színműve, amelyet 1958-ban mutatott be a pekingi Művész Színház, a szokatlanul választott "főhősével" és formájával keltett feltűnést hazájában. A darab címszereplője egy pekingi teaház, ennek félévszázados életéből ragadott ki a szerző három történelmi pillanatot. A teaház tragikus sorsa a kínai polgárság sorsát szimbolizálja a régi Kínában. A darab szereplői a teaház törzsvendégei: a régi kínai városi élet összes jellegzetes figuráit megtaláljuk köztük; a békés polgári életet áhító tulajdonostól kezdve az amibiciózus gyártulajdonosig, a császári udvar főeunuchjától a leányát áruló parasztasszonyig. s a köztük nyüzsgő kerítők, detektívek, katonaszökevények, prostituáltak, színészek teszik teljessé a képet. A polgári humanizmus szemszögéből megrajzolt tablók - az egyes szereplők sorsa, s magának a teaháznak a sorsa - a kínai polgárság félévszázados történetének jellemző vonásait ragadják meg, s meggyőző művészi erővel mutatják meg - nemzedékek sorsának párhuzamain keresztül - a kínai polgárság zsákutcáját. A teaház fölött elhangzik a halálos ítélet: az egykori patinás cégből bordélyházat csinálnak a Kuomintang züllött urai; Lao Sö ezzel az egész régi rezsim halálos ítéletét mondja ki színművében.