Szívzsidó [antikvár]

Valakinek magyaráztam, ha egy drámakötet többről szól, mint a magamutogatásról (mert az igazságot szolgálja), akkor bizony provokatívnak minősíthetik. De nincs más választásom, egy igen kényes témában berúgom az ajtót… Elegem lett a kripto-nácik randalírozásából. Elég abból, hogy a "zsidó" szó mára újból szitokszóvá züllött itt. Elég a tudatlanságnak, gyűlöletbeszédnek, a múlttal szembenézés képtelenségének s a bitang rosszindulatnak vitustáncából. Hol is vagyok, tudom én? De kivettek a béketűrésből, hát most felkelek, együtt a Nappal. Nem kalandozik el tovább tekintetem a történelem átírásával terhelt politikai manipulációk s képzavaraik irányába. Ahogy megüzente egyszer a költő is: "Tudod, hogy nincs bocsánat…"! Ebből virágzik ki a drámaírás. Az persze kérdés marad, ha túlbeszélem a rémületet, vajh a szavak feleszik-e a félelmeimet? Bárha a színházak is el mernék vállalni ügyemet, darabjaimat, kézfogásomat és tündéri arroganciámat. Halleluja! Ben Turán