Liluli [antikvár]

Romain Rolland művészetnek és haladásnak szentelt prófétalelke "Au-dessus de la Melée", a Magasságokba szállva kereste meg az Élet teljes arculatát és foglalta eggyé munkáinak gigantikus szimfóniájával, melynek adagiója Jean Christophe, scherzozója Colas Breugnon, míg Liluli quasi una fantasia.Ennek a lírai szatíradrámának, mely Párisban a színházak műsorain is szerepel, tulajdonképeni tárgya az emberiség és az Igazság tragikomédiája. Amint Arany János a Nagyidai Cigányok tarka, bizarr komikumában a humorista sírva-kacagó lelkével rajzolja meg a magyarság hibáinak vonalaiból annak karikaturáját és tartja mint torzítótükröt nemzete elé, azon módon tárja elénk Romain Rolland az emberiség tragikomédiáját.A bűbájos Liluli (Illúzió) mindenkit elszédít és egymás ellen uszít (Altair és Antares alakjában, másrészt a Gallipoulet-tömegben és a Hurluberlocheok csapatában nem nehéz felismerni a franciákat és a németeket), csak a cinikus Polichinelle tud neki ellenállni, ám Liluli a Kövérek, a Láncravert Agyvelők és Llop'ih (Közvélemény) segítségével ugy intézi a dolgot, hogy a gyönyörű Igazsággal senkisem törődik, hanem az emberek hamis és gonosz jelszavakkal egymásnak esve, olyan öldöklést visznek véghez, hogy a romok Polichenellet is maguk alá temetik.A szatíraíró nem dolgozik keztyűs kézzel. Arany János cigányai arcképéhez palettájának legrikítóbb színeit használta, Romain Rolland pedig Lilulijében kíméletlenül leplez le mindent, ami hamisság, ami szemforgatás és szarkasztikus hahotával mutatja be mindennek a fonákját, hogy annál inkább kívánjuk a dolgok és eszmék igaz arculatát. Torzítótükör Liluli is, melyben mindent úgy látunk, ahogy nem kellene lennie és nem szabad maradnia.Liluli bátorsága és éles hangja könnyen megdöbbenthet és zavarbahozhat egyeseket, de csak olyanokat, akik Romain Rolland ideológiáját Jean Christopheból nem ismerik. Ezek felvilágosítására és megnyugtatására álljon itt Romain Rollandnak Liluliről írt magyarázata:"Természetes, hogy aki Jean Christophe szerzőjének csak néhány sorát is ismeri, tisztában lesz azzal, hogy ez a maró szatíra nem más, mint egy teremtő és lényegében nagyon aktív, tág és szabad, az embereket kölcsönös megértéssel és szeretettel egymáshoz kapcsoló vallásos gondolatnak negatív oldala. Azonban vannak órák, mikor még a hitnek és szeretetnek is kötelessége irgalom nélkül korbácsolni a hazugságot és szemforgatást."Liluli nyelve ezer színben ragyogó, szellemes szójátékokkal telt ritmikus próza, ugyhogy a fordítónak szinte leküzdhetetlen akadályokkal kell megbirkóznia, mit már Liluli német fordítója is hangsúlyoz. Hogy a magyar nyelvnek a franciától elütő természete mennyire szaporítja ezeket a nehézségeket, mindenki tudja, aki e két nyelvet ismeri.Gyöngyös, 1927. július 19.Hugai Ferenc