Két dráma [antikvár]

Csurka tud újítani. A hatodik koporsó kizárólag az igazságot grabancon ragadó, és pardont nem ismerve kimondó, a magyarságot féltő szellemiségben - de ezeken nagyon! - tekinthető korábbi színművei kései utódjának. Szokatlan viszont az egymástól lényegileg elválasztott, de bizonyos határok között egymást mégis érzékelő, befolyásoló hármas osztatú idődimenzió alkalmazása. Ezzel eléri, hogy a XX. századi magyar történelemnek ne csak egy, éppen kiválasztott szakasza legyen a dráma aktuális tárgya, hanem átívelve az időn - szabadon lépve múltból jelenbe és viszont -, mindaz a tömény borzalom, amit az elmúlt század hozott és adott nekünk: a nagyhatalmak által szentesített halál, hazugság és szenvedés. Szabó Dezső, ha olvashatta volna, kedvenc kifejezésével nyilván ezt mondja: "A halálra üzemezett nemzet" vízióját látjuk. Méghozzá nagyon kiváló vízióját - tesszük mi hozzá nagyon kiváló vízióját - tesszük mi hozzá. A darabnak tulajdonképpen jelen idejű a narrációja, főszereplője A HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA kortársunk, aki egy ügyes technikai bravúrral képes a múlt eseményeit - mint egy film újravetítését - megismételni, sőt a kívánt ponton leállítani, majd újra indítani.