Istefán [antikvár]

Részlet a könyvből:"Bújdosó magyarok szikkadt ajakárúlPorbahull a nóta . . . Míg szemem villódzó játékába bámul Hunyó parazsaknak, Lelkemben szavaknak, avult dallamoknak Új értelme támad . . . Habjai csobbannak ős Ugor-Volgának Emlékezetemben, Régről, mikor még tajtékos vad hátán, Széles, lomha hátán ujjongva eveztem . . . Kisértenek sápadt sivatagi esték, Mikor még szemeim, ifjú szemeim Ázsia egének csillagjait lesték, S rőt, lobogó-lángú tábortüzek mellett Kobozom pengetve éltem vígan tellett . . .""