Hominus [antikvár]

I. szin Uránusz. Xékes fénnjrel megvilágított sz;oba, meljTiek tetőzetét egy teleszkóp csöve töri meg. Szemben, két nagy ablak között mozivászon, melyre a teleszkópból kisugárzó fény földünk egy részletét vetiti. A vászon alatt kapcsolótábla, attól jobbra asztal különféle műszerekkel és könyvekkel. A szin bal oldalán heverő, mellette ajtó. Az ablakokon át távoli város fényei látszanak és a csillagos ég. A szoba közepén kis dohányzóasztal és néhány szék. Hominus, uránuszi tudós az ablaknál áll. Történik időszámításunk előtt 650-ben. Hominus: Parányi gyöngysziem a végtelen ujján: Gaudiopolis, uráni hazám! Virágzó völgyben a fényt sugárzó ablakok mögött, e boldog ország népe arra vár, hogy mit üzennek a távoli csillagok és arra, vajon végre üzennek-e már? Csak én tudom, hogy nem hiába várnak ők, mert mégse volt hiába annyi küzdelem. Ma elbocsájtom. a végtelenben úttörőt, az Z-sugárt! Pogadd be űr, te rejtelem! Irány a Glóbusz, és ha onnan visszatér, e vásznon látható lesz az ottani táj. Ha majd rakétánk egjszex innen útra kél, már tudni fogjuk azt, hogy ott reánk mi vár, /Amig beszél, közben bekapcsolja a gépet és halk zúgás mellett a vásznon megjelenik egy pálmafás tengerparti kép, amely las-