Görgey [antikvár]

Különleges emlékkönyv: Görgey Gábor, a dédunoka emlékezik Görgey Artúrra egy nem szokványos, különleges kötetben. Benne az Artúrról írt, nagy sikerrel bemutatott dráma eddig kiadatlan szövege is helyet kapott, a személyes tárgyakról és a Görgey Artúr-hagyaték egyéb relikviáiról és dokumentumairól írt feljegyzések, természetesen képek és korabeli fotók kíséretében. Tíz írás mutatja be e hagyatékot, először kerül bemutatásra a Kossuth-féle kinevezés, Görgey Artúr pipája, pecsétgyűrűje, levelek és rajzok a hadvezértől, akinek emlékezete igencsak furcsa és vegyes képet mutat, miután Kossuth valósággal megvádolta őt ama bizonyos vidini levélben. Hogy ki volt valójában Görgey Artúr, az kiderül e személyes emlékezésből, mely nem a családi kötelék okán fogant elfogultság leirata, hanem a kivételes portré sajátos nézőpontú megrajzolása. A Kossuth-díjas Görgey Gábor, aki mellesleg szintén Artúr, ezúttal vegyes műfajú kötettel rukkolt elő. Egyedi, különleges és személyes hangú mementó ez, tele korábban kiadatlan dokumentumokkal, képekkel. És titkokkal. "...legfontosabb, hogy a nemzet a bukott szabadságharc után ne veszítse el önbizalmát. Ehhez pedig bűnbakra van szüksége: hogy nem a nemzet az oka a bukásnak, hanem egy gaz áruló. Ön vállalta ezt a szerepet, hordta a terhet kilencvenkilenc esztendős koráig, tragikus boldogtalanságban. És én ezt legalább akkora stratégiai bölcsességnek, de mindenekelőtt hősiességnek tekintem, mint a hadtörténetben máig példaértékű téli és tavaszi hadjáratát, amelyekben Európa egyik legerősebb hadseregét verte meg, vagy Pákozdot és Isaszeget, vagy amikor az ácsi csatában lélektani szempontból fontosnak vélte, hogykatonái ott lássák, tábornoki egyenruhástól az első vonalban, és olyan fejsebet kapott, hogy szemtanúk szerint látszott az agyveleje. Igen, a nemzet önbecsülését mentő bűnbak szerepének fájdalmas vállalása ugyanilyen hősiesség volt."