Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:FÖLAJÁNLÁS. Közelgtek-ujra, ingó tünemények Kiket korán derengve láthaték, Vajon ez egyszer tán leköthetnélek, A régi ábránd most is vonz-e még? Tódúltok? Jó ! Ám jertek, pára-lények, A mint kikölt a ködös sűrüség. Szivembe csap, mint ifjúkor varázsa, Lélekjárástok bűvös szélcsapása. Ti véletek sok víg nap tarka képe, Sok drága árnyék jő s mulat velem. Fölzeng, mint elhalt monda töredéke, Első barátság, első szerelem. Felsajg a bú. A panasz visszatérve Végigfut e tekergő életen S idézi mind, a kik korán elhalva A lét javával, hajh, meg lőnek csalva.