Drámák [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
"Megfertőz bennünket a saját gonoszságával, s ezáltal szabadít meg bennünket tőle" - írta az 1910-ben született Jean Genet-ről Jean-Paul Sartre, aki 1952-ben monumentális tanulmányában avatta szentté ezzel a címmel: Szent Genet, komédiás és mártír. Az emberi létezés legmélyebb pokolbugyrait megjáró, a világ mocskában kéjesen hempergő, provokatívan emberségellenes hajdani tolvajról, bűnözőről az idők folyamán kiderült: a huszadik századi dráma egyik legeredetibb - és legirritálóbb - életművét hozta létre. Az "egzisztencializmus Racine-ja" - ahogy gyakran nevezik - a maga élettapasztalatait egészen sajátos, páratlanul egyéni teátrális képzelete segítségével általánosítja morbid és költői, tragikus és bohózati látomásokká. Drámái az ősi rítusok vitalitását ötvözik a modern életszertartások barbárságával. Robert Brustein szerint "a néző lelkének civilizálatlan és még érintetlen részéhez fordul, és darabjait kegyetlen, megtisztító mítoszoknak szánja, mondandójával felforgat és lázít, de hatása mélységesen felszabadító". Kötetünk négy leghíresebb művét tartalmazza: A cselédek-et, Az erkély-t, A négerek-et és A paravánok-at.