Csiky Gergely szinművei [antikvár]

Akkor tűnt föl a magyar drámaírás terén, midőn a Nemzeti Szinház műsorának ismét nagy szüksége volt olyan új és termékeny tehetségre, ki hatásos színműveket bőséggel tud írni.Senki sem érezte ezt a szükséget annyira, mint Szigligeti, ki évről-évre sajnosabban tapasztalta azt is, hogy a több mint negyven évi nehéz munkásságban végre elfáradt és kimerűlt, mint igazgató pedig kötelességnek tartotta a színműírásban utódot, az előadásra fiatal ábrázoló tehetségeket nevelni. Ugy gondolkozott, jobban szeretve önmagánál is a színpadot, hogy feledtetni kellene jobbal az eddigi jót, maga többé nem bírván gyarapítani új termékekkel a népszínművet, drámát, vigjátékot. Ezért fogadta nagy szeretettel Tóth Edét, ki a Falu rosszával azonnal túlszárnyalta az ő keverékes népszínműveit, s ezért lett mindjárt kezdetben buzgó pártfogója Csiky Gergelynek, s védője az ő első színművének, a Jóslatnak, melynek akadémiai birálói megszavazták ugyan részére a Teleki-alapítvány száz arányát, de vonakodtak azt megérdemelt jutalom gyanánt hirdetni ki.