Brand/Peer Gynt [antikvár]

Brand és Peer Gynt az első két hatalmas pillér, amelyen Ibsen egész műve felépül. A mű formáira még nem következtethetünk belőlük, de tartalmának lényeges vonásai már megvannak bennük. Formailag ez a két drámai költemény kitérést jelent Ibsen pályáján. A korábbi és későbbi darabok franciás-klasszikus sűrítése helyett itt a Faust-ra és a német romantika mesejátékaira emlékeztető, epikus szerkezetet találunk, amely különösen a Peer Gyntben egészen szeszélyesen darabolódik szét. Egyébként tudjuk is, hogy Ibsen eleinte mind a két tárgyat epikus formában akarta feldolgozni. A tartalom azonban annál ibsenibb. Mind a két mű középpontjában Ibsen főproblémája, az egyéniség kérdése áll. Brand-ban fiatalos szubjektivitással és végletességgel veti fel Ibsen a problémát, mintha azonos volna, együtt szenvedne és együtt buknék el hősével. Peer Gynt ehhez képest egy kiábrándult öreg ember gúnyosan objektív, felülről nézett munkájának látszik. Alig hinné az ember, hogy két esztendő sincs a két mű között. Mind a kettőt Olaszországban írta Ibsen; Brand-ot 1865- ben, Peer Gynt-öt 1867-ben. A Brand irásához élő alak adott impulzust; egy norvég lelkész, aki nagy család kenyerét dobta el, hogy független egyházat alapítson; a Peer Gynt alapja egy norvég monda, amelyet Ibsen közönsége épp oly jól ismert, mint Goethe-é Faust történetét.