Bakony/A kuruzsló/Elzevir/Fej vagy írás [antikvár]

(Nyomorúságos korcsma belseje a Bakony közepén. A középső falban a sarkában félig álló ajtó, amely ferdén lóg, rajta fazár és fakilincs, jobbra a söntés, rozoga lécekkel elkülönítve, balra ablak hólyagpapirral betapasztva. Két hitvány asztal, körötte fapadok, búbos kályha, néhány rossz szék, kint hideg, szeles idő. A szobában rossz petróleum lámpa ég.) 1. JELENET. (A korcsmáros - elnyűtt, fáradt ember, cammogva jár, megigazítja a petróleumlámpát, a mennyezetről alá lóg, kissé feljebb csavarja, mire világosabb lesz.) (Az asszony - koravén parasztasszony, egykedvűen nézi, a söntéshez támaszkodva.) Korcsmáros: Mit állsz itt és mit bámószkodol? Vigyázz inkább a tűzre, mert ha kialszik, még az a kis maradék lélek is beléd fagy mindjárt. Na - eredj! (Összenéznek; az asszony nehézkesen a búbos kemencéhez megy és rőzsét rak a tűzre.) (Szélzúgás kívül.) Korcsmáros: (Pipára gyújt, morog, aztán kis szünet után.) Másutt már kiült az ágakra a rügy, (hallgat) mert érzi a napsütést - (hallgat) de itt . . . (kitörve). Nagy ostobaság volt idejönni, a Bakony legsűrűjébe csárdásnak!