Az ember tragédiája [antikvár]

A forradalom és szabadságharc bukása után tíz évvel, 1895-ben kezdi írni Madách intellektuális problémákkal küzdő, különös művét: Az ember tragédiáját. Sztregovai magányában a legnagyobb, a végső kérdések foglalkoztatják. Társadalmi, nemzeti és személyes tragédiák ösztönzésére nyúl a filozófiai költészet eszközeihez - mint Goethe a Faustban, Byron a Manfrédban - , hogy számot adjon magának az emberiség létének értelméről, céljáról. Mitikus és történelmi képekben jeleníti meg az ember útját e földön, s az egymással mérkőző eszmék, gondolatok történelmi képsorából megszületett a magyar irodalom legnagyobb dármai költeménye, amely immár nemzedékek során szolgál épülésére. A mű, amely Arany János korrigáló keze nyomát is magán hordja, több mint száz éve jelent meg először. Újabb kiadásai, színpadi előadásai azóta is az élő nagy művek erejével hatnak: nemcsak a tiszteletet követeli meg, hanem az elemzést, a birkózást a mű súlyos gondolataival.