Az aranykapu kulcsai/Bocskai szerelme/"Tündér Ilonám, Crescence" [antikvár]

ELSŐ RESZ1966. A szín bal oldala világosodik meg. Csak Csengétlátjuk.CSENGE (vidáman) Nem tudom megállni kacagás nélkül, amikor Imre hangulatának, magatartásának, de különösképpen terveinek a változásaira rácsodálkozom. No, nem az én érdekes és szépséges személyemet is érintő terveire gondolok, pedig gondolhatnék ezekre is, hiszen engem természetesen nem én magam, hanem Imre nevezett el érdekes és szépséges személynek! És vidámnak, kacagós természettínek, szeretetre méltónak. De hogy komolyan udvarolna nekem, azt néha kénytelen vagyok kétségbe vonni! Komoly gondolatait, terveit nem is beszéli meg velem, de még komolyabb dolgokat igen, mégpedig jelentős, de még le nem írt történelmi tanulmányait, hatalmas történészi felismeréseit, annak ellenére, hogy én azokhoz nem nagyon tudok hozzászólni, szigorúbban fogalmazva: nem érem fel ésszel. Azt persze nem vette még észre, hogy rettenetesen komoly és fontos gondolatait, felismeréseit én rendszerint ki is kacagom - igaz, hangtalan kacagással, komoly, rezzenéstelen arccal. Nem kis színművésznői teljesítmény ez egy húszéves lánytól, akinek semmi gyakorlata a színészkedésben! De még az is lehet, hogy csak úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy én igen gyakran kinevetem őt? Nem, biztosan nem veszi észre. Ha nem így lenne, nem tartaná szeretetre méltónak az én kacagós természetemet Ó, a mi drágalátos tantestületünk többi tagját is elég gyakran kikacagom, de nem hangtalan kacagással Nem, nem a bátorságommal akarok én most hencegni, bátorságom az Imréével összehasonlítva említésre sem méltó, és azonnal be is vallom, hogy a kollégáinkat sértő visszafojtott kacagásom csakis akkor csendül fel, amikor Imrével kettesben maradok. (Felkacag.) Egyébként nemcsak az egész tantestület, de az egész falu azt hiszi, hogy Imre tanár úr udvarol nekem.