Aiszkhülosz drámái [antikvár]

Az első nagy görög drámaírónak körülbelül 90 darabja közül hét maradt fönn viszonylagos épségben, ezeket tartalmazza a kötet. A fennmaradtak közül a Perzsák az első. Az athéni görögöknek és Periklésznek a perzsa seregek elleni szalamiszi tengeri gyözelmét ünnepli benne, s egyben élete sorsdöntő élményét eleveníti meg. Érdekes, hogy valamennyi szereplő perzsa, az író ezzel érzékelteti a görög győzelem hatását. A két ellenfél a demokráciát és a keleti despotikus államformát is megtestesíti. A Heten Théba ellen előzménye az, hogy Théba egykori uralkodóját, Laiosz királyt az istenek figyelmeztetik: ne kívánjon gyermeket, mert az meg fogja ölni, és saját anyját veszi feleségül. Oidipusz mégis megszületik, és elköveti a bűnt, majd megbűnhődik: két fia száműzi vétkeiért. Eteoklész és Polüneikész az örökölt város uralmán összekülönbözik, és Eteoklész idegen katonasággal vonul Théba ellen. A várost csak a Labdakida-uralkodóház pusztulása és Kreón hatalomra kerülése menti meg a pusztulástól. Danaosz király lányairól szól az Oltalomkeresők. Ennek mondai témája tömeges férjgyilkosság. A lányok nászéjszakájukon végeznek férjeikkel, akik unokatestvéreik, Aigüptosz király fiai. Az egyetlen danaidát, aki nem hajtotta végre a szörnyű tettet, az istennő, Aphrodité menti meg nővérei várható bosszújától. Az Oreszteia a drámaköltő egyetlen, teljességében fennmaradt trilógiája, tagjai: Agamemnon, Áldozatvivők és Eumeniszek, és az Atreida-család bűneit és bűnhődését viszi színre. Miért nevezik Aiszkhüloszt a tragédiaírás atyjának? Nemcsak azért mert elődeitől nem maradt fenn teljes mű, hanem azért is, mert ő vezette be a döntő újítást: a kórus és a színész mellett ő léptette fel a második színészt, s ezzel az epikus és lírai elemekkel szemben megerősítette az akciót és a drámai dialógust.