Bővebb ismertető
Ebben a kötetben bemutatunk egy - most már örökké 20 éves, ahogy mondani szokás - „elfelejtett" zsidó költőt. Az elfelejtett jelző azonban nem igazán illik Simon Tamásra. Sohasem felejtették el azok, akik ismerték. („Talán 25-en lehetünk...", írta barátja, Porscht Frigyes a Szombat hasábjain 1996-ban, amikor születésének 60. és halálának 40. évfordulójáról emlékezett meg.) Most már valószínűleg nincsenek 25-en sem. De vannak mások, akik nem ismerték, „csak" olvasták. Olvasták kéziratban maradt verseit, s mindenekelőtt olvasták halála után megjelent verses drámáját a Don Juant, melyben - meglepő módon - zsidó Don Juannal találkozhat az olvasó. Olvasták - olvastuk, olvassuk és őrizzük, mind a mai napig. Mi, akik ismertük (őt vagy a verseit), most azt gondoltuk, itt az idő, hogy mások is megismerjék Simon Tamás költészetét. Zsidó volt. „Minden ízében zsidó" - mutatott magára sokszor, kicsit módosítva Shakespeare-t. A zsidó gimnáziumba járt - volt osztálytársai ma is legendákat mesélnek róla. És költő volt. S hogy milyen költő? Aki elolvassa - megtudhatja. S aki elolvassa, nem felejti el egyhamar.