Bővebb ismertető
Az Olvasóhoz
A História 2001/1. számából értesülhettünk, hogy 2000. december 20-án hunyt el Györffy György a neves magyar történész.
„In memóriám" a fenti folyóirat 3 részes sorozatot szentelt Magyarország külföldön legismertebb/legelismertebb történészének.
Miután a mindenkire kötelező hallgatás ideje lejárt, a folyóiratban közöltekkel kapcsolatban szeretném elmondani véleményemet.
Legelőször is Engel Pál keretes „In memóriám Györffy György" cikkére vetnénk egy pillantást, aki 2001-ben, tehát halála után kezd rádöbbeni, hogy „Györffy György, egyike volt az elmúlt század legnagyobb formátumú magyar történészeinek."
Sajnos Engel Pál pártállami feltételei nem adtak lehetőséget egyetemi katedrára, így „biztosan kiváló tanár lett volna." (Merjük remélni, hogy ezért nem a mai kormány a felelős.)
„Kutatóként szerencsére módja volt mindvégig dolgozni," ezt köszönhette Engel Pálnak és hasonszőrű kommunistáinak Valószínű cserébe el is vártak tőle sok mindent, például a kettős honfoglalás ostorozását, amelyet a hatvanas években még egyáltalán nem vetett el.
A rendszer működése alatt természetesen az Akadémiának sem lehetett tagja, mi-közben olyan kiváló miniszterek is egzisztáltak akkoriban, mint Glatz Ferenc, akj történész létére igazán ismerhette Györffy munkásságát.
Engel Pál „emléke előtt tiszteleg fenti tanulmányával, amelyet legfontosabb írá' sai között tart számon."