Lenni, tenni, élni, hinni, szeretetben [antikvár]

Az Úr Jézus Krisztus, ki szerzőnk szavaival élve a szeretet „Csúcsa", mert maga a Szeretet, nem hiába ítélte el a szó mennyiségét is, mondván: „Minden feleslegesen kimondott szóról számot kell adni az ítélet napján" (Mt. 12,36) Talán erre (is) gondolt Arany Jánosunk Vojtila ars poétikájában: ,,Sok beszédnek sok az alja", és Carducci, az olaszok híres írója, költője (+1917): „Aki valamit tíz szóban is el tudna mondani, mégis húszban mondja el, az nagyobb aljasságra is képes". A könyvecske, amelyet kezében tart az olvasó, Pannonhalmi Zsuzsa bájos grafikáival (a világ létének oka, hogy Isten szerette az embert), hiszem, hogy egyetlen felesleges szót sem közöl: rövid, pár szavas, "velős" mondatokban foglalja össze mindazt, amit írója, aki a híres-hírhedt Dabas-Sári önkormányzati iskolájának a hitoktatója, tud a szeretetről, amiben (akiben) lenni, amiért (akiért) tenni, amiért (akiért) élni, AKIBEN hinni szeretne mindörökké. Mert a szeretet nem (csak) szó, hanem tett is, amibe nemcsak Jézus halt bele, nekünk is bele kell halnunk. Mert a könyvecskében egyetlen felesleges szó sincsen, úgyis kell olvasnunk. Egyetlen igéjét egy-egy napra. Hogy vizsgálat tárgya legyen napunk minden helyzetében: mit kíván tőlünk a szeretet? Mit kíván tőlünk az Isten? És ha a kívánalmak mellé állunk sorozatos imával, böjttel, ránkköszön Húsvét öröme!