Feljegyzések [antikvár]

Jó lenne, ha az ember egy bizonyos életkortól kezdve évről évre kisebb lenne és a hajdan büszkén megmászott fokokat végigjárná visszafelé. A korral elért méltóság és a kornak járó tisztelet azonban megmaradna változatlanul; így aztán egészen kis emberek számítanának a legbölcsebbeknek és a legtapasztaltabbaknak, olyan hét-nyolc éves kisfmformák. A legöregebb királyok lennének a legkisebbek; a pápa eleve egészen kicsi lehetne csak; a püspökök lenéznének a bíborosokra, a bíborosok pedig a pápára. Egyetlen gyerek sem vágyakozhatna többé arra, hogy nagy ember legyen belőle. A történelem a koránál fogva jelentőségét vesztené; az ember úgy érezné, mintha a háromszáz évvel korábbi események rovarszerű teremtmények között zajlottak volna le; a múltat az a szerencse érné, hogy végre levegőnek nézik. A „szabadság" szó fontos belső feszültség kifejezésére szolgál, talán a legfontosabbéra. Az ember valahová e/-vágyik mindig; ha nem tudja pontosan, hová és mire, csak azt, hogy