Ünnepek antológiája [antikvár]

Örömeink napjait ünnepnapoknak, küzdelmeink, fájdalmaink évfordulóit inkább emléknapoknak nevezzük, s ezeknek megörökítése örök vágya az embernek. Sok művészünk alkotása szintén bizonyítja Schiller igazát, hogy az emlékezet a mulandó örömöket is halhatatlanná teszi. Egy szobor, egy festmény, egy zenemű vagy regény azonban nemcsak felidézheti régi vágyainkat, emlékezetes eseményeket, de lelki erőt és kedvet is adhat nekünk jelen és jövő küzdelmeinkhez. Az emlékezet ugyanis Jean Paul szerint az egyedüli éden, amelyből ki nem űzethetünk. Ennek bizonysága legnagyobb költőinknek, íróinknak a művei, Petőfi, Arany, Ady vagy Illyés Gyula életműve is. Hiszen Illyés Gyula is írt alkalmakra költeményeket, emlékeztetőket, reflexiókat. Sőt néha magunk is írni serkenünk egy-egy közéleti, családi vagy más zártkörű alkalmat megtisztelő köszöntőt, emlékeztetőt. Az említett öntevékeny alkotókedvnek bizonysága kíván lenni ez az antológia, egyben segítséget kínálva az ünnepekre készülődőknek, szerényen ajánlkozva egy-egy verssel, novellával, gondolattal. Mert ez az antológia éppen egy alkotói közösségnek, az Amatőr Költők és írók Szövetsége tagjainak művészi szándékkal, ünnepekre írt műveiből válogatott. Az 1993-ban meghirdetett Ünnepnapok pályázat is adott ötletet és lehetőséget, hogy AKISZ-tagtársaink ilyen jellegű művek írására lelkesüljenek, vagy eddig gyűjtött alkotásaikból ilyeneket kigyűjtsenek. Sok alkalomra, rendezvényre természetesen mi sem közlünk anyagot (sport, egészségügy, szakmák, kereskedelem stb.), amint más antológiák sem adnak minden igényt kielégítő kínálatot. Az is igaz, hogy az Ünnepek antológiája szerkesztősége a saját gondolatvilága és tetszése szerint válogatta össze f a kötet anyagát. így van ez minden antológiánál. Reméli viszont a szerkesztőség, hogy kötetével - a közhasznúság mellett ~ olvasmányt is tud adni olvasóinak (ezért bátorkodott itt a „Kedves olvasó!" megszólítással is!); mert meggyőződésünk, hogy ha valaki az Ünnepek antológiájának műveit egymásután elolvassa, akkor kirajzolódik számára - fokozatosan építkezve - a témák (ciklusok) mondanivalója, sokarcúsága emberileg és művészileg, - és ki-ki meg fogja találni benne önmagát: azt a művet, amelynek szemléletével, emberképével, szituációjával egyetért, s talál majd olyanokat is, amelyekkel vitába száll. De hát ilyen az élet! Sokarcú, - s ezt kívánja tükrözni dokumentumként is 1995-ben ez az antológia. Vagyis napjainak, hazánk, társadalmunk és sokféle egyéni sors tükre is kíván lenni sokarcúsággal.