Remény [antikvár]

Előszó a REMÉNY című országos pályázat kötetéhez „Tanulj a tegnapból, élj a mának, és reménykedj a holnapban" - írja Einstein. Csokonai pedig: „ istenségnek látszó, csalfa, vak remény " „Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény" - figyelmeztet József Attila. Minden, ami az emberi élettel kapcsolatos, összefügg a reménnyel. Mindenkinek vannak törekvései, és hisz benne, reméli, hogy megvalósulnak tervei, egész élete azért a kitűzött célért remeg. Nem elvont, sokszor tárgyiasul az, amiben reménykedik: szerelme beteljesülésében, hogy munkáját elismerik, sikeres lesz, hogy családjának élete zökkenőmentes, boldog lesz, stb. Egyfajta hitet, bizakodást jelent. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen értelmezzük, sőt életünk különböző szakaszában sem egyforma, hogy éppen mit szeretnénk elérni, mi után sóvárgunk. Az angol nyelvben még női névként (Hope) is íunkcionál. E kötetben szereplő szerzők némelyike ki se ejti a remény szót, de sugallja, az egész művet áthatja a jövőbeli várakozás izgalma, vagy képletesen beszél róla. Hogyan is?