Prohászka a szívekben [antikvár]

TAJEKOZTATO A Prohászka-tisztelök nagy tábora régóta várja ennek a kötetnek megjelenését. Ennek legfőbb oka abban keresendő, hogy mint életében, most is, Prohászka püspököt különösképpen a mindennapok embere szerette, a hívek zárták szívükbe. Az emberek barátja, mindenkinek mindene akart lenn, úgy ahogy Mesterétől, az Úr Jézustól tanulta. És hogy ez mennyire életének meghatározó célkitűzése volt, száz év után még a mai Olvasó is érzi, és csodálattal tölti el. Mint minden könyvnek, ennek is megvan a maga sajátos története. Tájékoztatóm erről kíván néhány lényeges tudnivalót közölni, egészen a „forrásig" visszamenve. A forrás az a Shvoy Lajos, aki esztergomi szeminarista korától kezdve személyes kapcsolatban élt Prohászkával, sőt Mesterének, példaképének tartotta nemcsak papként, hanem amikor püspök-utódja lett Székesfehérvárott, 1927-ben. Az ő nevéhez fűződik a Prohászka-kultusz ébrentartása, újratemetése a kupolás templomban, az 1947-ben, Prohászka halálának huszadik évfordulóján rendezett, országos méreteket öltő ünnepség Mind-szenty József bíboros és a magyar püspöki kar teljes részvételével, mely végül is óriási tüntetéssé magasztosult a csepeli munkások és a magyar falvak részéről a diktatúra kezdetén. Ezt követte néhány héttel később a Károlyi Mihály és a ma is élő Faludy György aktív részvételével a budapesti szobor ledöntése és meggyalázása. Ettől kezdve negyven éven át Prohászka nevét még kiejteni sem lehetett. Műveit razziák alkalmával elkobozták, zúzdába vitték, a könyvtárakban „zárt anyagnak" minősítették, és súlyos büntetés terhe alatt az olvasóknak nem adhatták ki. Mindennek tudatában Shvoy megyéspüspök 1954 januárjában egyik hű papját, Horváth Kálmánt nemcsak a Prohászka plébánia vezetésével bízta meg, hanem lelkére kötötte, hogy szqrgalmasan gyűjtse össze, és írásban rögzítse azokat a történeteket, visszaemlékezéseket, melyeket házról-házra járva a fehérvári hívek elmondanak neki. Húsz évig végezte ezt a valóban felbecsülhetetlen értékű gyűjtést, sőt több száz fényképfelvétellel akarta megörökíteni azokat a kivágott naplórészleteket, melyeket Némethy Ernő, a Prohászka hagyaték őrzője nem 3