Próbaidő [antikvár]

TÜKRÖS MESE _ _ ^ AVAGY MACSKAINVAZiO NAGYAPAEKNAL Nem arról akartam mesélni, hogy nagyapa hogyan lett végül olyan, mint egy csecsemő, és arról sem, nagymama hogyan lett büdös. A kertben sok krizantém volt és büdöske. A nagymama nem is ültetett mást, igaz, néha volt saját paradicsomuk, ha nagyapa éppen úgy akarta, de azt is anyám locsolta. En már régen jártam a padláson, de amikor a nagyapa beteg lett, a rokonok eljöttek, és azt mondták, kitakarígák a padlást. Hallottam, hogy a dédma-ma faragott tükrébe nem szabad belenézni, de újabban, amikor nem tudok rögtön elaludni, azon gondolkodom, mi lenne. Nagyapa egyébként nem érte meg a százat, noha én azt gondoltam, olyan, hogy ő nincs, nem lehet. Ahogy múlik az idő, azt keU látoom, igazam van, ahogy abban is, hogy a macskákhoz is csak azért vonzódom, mert a dédmama lelke, ahogy egyszer meg is írtam egy versben, beleköltözött anyám fekete, Micu nevű macskájába. Bár a macska nem élt sokáig, én innentől fogva tudom, hogy a dédmama lelke oly nyughatadan, hogy egyik macskából jár a másikba, és mindig abba a macskába, aki éppen a közelemben van. A mostani macskát még nem láttam. Néha meglátogat, ha éppen nyitva felejtem a bejárati ajtót, beszökik a konyhába, és ellopja az asztalon hagyott ételt. Először azt hittem, már én sem mdom, mit cselekszem, hogy éppen megettem azt a 10 deka sajtot, csak nem emlékszem, aztán, amikor esett az eső, s már megint nyitva maradt egy ajtó, láttam a nyomokat. Es tudtam, ezeket a jeleket nemcsak bele akarom látni a vÜágba, hanem ténylegesen is ott vannak, és nagyon is tudatosan kerültek oda. En sok mindenről tudok, de sok mindent nem lehet kimon-darü. Például azt sem, hogy a dédmamának volt egy nagyon