PENdrive antológia 2. [antikvár]

A Magyar PEN Club szervezésében 2021. július 14-én indult azóta is tartó útjára a PENDrive zenés felolvasó estek című sorozatom. Az embert próbáló kovid-karantén feloldása után szinte azonnal a Petőfi Irodalmi Múzeum nagytermébe hívtuk az első tíz felolvasó költőt és a Lóci játszik zenekart. Soha nem fogom elfelejteni: úgy néztek egymásra, mintha ufót láttak volna. Csillogtak a szemek, lapogatták, tapogatták egymást; szokták az emberi közelséget. A bátrabbak kezet fogtak, sőt puszi is csattant. Súlya volt minden kis mozdulatnak. Úgy örültek egymásnak, ahogy gyermek a háborúból hazatérő apának. Egyikük odalépett hozzám, és azt mondta, köszöni, hogy találkozhat a másfél éve nem látott barátaival. Azóta nincs évszak, hogy legalább egyszer ne tartsunk felolvasó estet. Mindig van ürügy a következőre: hól nőnap, hol karácsony, hol csak azért, mert sokan kérték, hogy legyen. Költőkkel indult, de idővel bekapcsolódtak a prózisták is. Negyedik éve tart a PENdrive. Tavaly határoztam el, hogy összeállítok egy antológiát azoknak a műveiből, akik eljöttek, vagy meghívtam, de nem tudtak eljönni. Most látom csak, hogy az így összegyűlt anyag nem egyszerűen a felolvasó estek print-kivonata, sokkal több annál: három nemzedéknyi kortárs alkotó java verseinek és kisprózájának gyülekezési helye. Egy olyan kétkötetes gyűjtemény, ahol végérvényesen együtt lehetnek, és ami a legjobb, maszk nélkül.