Huszadik századi latin-amerikai novellák [antikvár]

Horacio Qüiroga (Uruguay, 1879-1937) Anakonda hazatér Anakonda akkoriban töltötte be a harmincadik életévét, amikor a természet trópusi elemeivel szövetkezve elhatározta és kitervelte a folyó visszahódítását. Még fiatal, élete teljében lévó', tízméteres kígyó volt. Tágas vadászmezején nem akadt egyetlen jaguár vagy szarvas sem, amely képes lett volna túlélni fojtogató ölelését. Izmai szorításában összeroppantva minden élet kihunyt. Amint az éhes óriáskígyó közeledtét jelezve hajladozni kezdtek a nádszálak, körös-körül az egész ingovány riadtan hegyezte a fülét. És amikor a szelíd órák elérkeztével leszállt az alkonyat, és Anakonda a tűzfolyó-ba merítette tízméteres fekete bársonytestét, a csönd úgy lebegett körülötte, mint a dicsfény. De Anakonda megjelenése nem mindig szorította ki az életet maga körül, mint valami mérges gáz. Az állatok már messziről megneszelték az ember számára érzékelhetetlen, békés kedvét és mozgását. így aztán: - Jó napot - üdvözölte Anakonda a kajmánokat, ahogy átvágott a tocsogóson. - Jó napot - felelték szelíden a sütkérező fenevadak, nagy nehezen feltörve a gömbölyű szemhéjukat lezáró sárréteget. - Ma nagy hó'ség lesz! - köszöntötték a fák tetejéről a