Furcsa alakok [antikvár]

A magyar nyelvmester.Donát Gyula, a nemrég elhunyt kitünő müvész fiatalkorában egy müncheni szobrász mütermében dolgozott. Egy napon a bajor régens-herceg látogatta meg a mütermet és a szobrász bemutatta neki Donátot:- Van szerencsém fenségednek bemutatni Donát Gyula kollégámat.- Ah, Donát, Donát... milyen nemzetiségü Ön?Donát kifogástalan németséggel válaszolta:- Ich bin ein Ungar!A régens-hercegnek kiderült az arca és örvendezve mondta:- Ejnye, ez nagyszerü! Én ugyis magyarul tanulok, tehát most megpróbálom, hogy mennyit tudok.Magyarra forditotta a beszédét és nyájasan kérdezte:- Hogy érzi magát, müvész ur, Münchenben?Donát az ő folyékony magyarságával válaszolta:- Geszenek szepen, nodjon jó mekerzek mogomnok!A fenség megdöbbenve nézett rá, aztán fejcsóválva kérdezte tovább:- Meddig marad Münchenben müvész ur?- Mekmorodoszok egy esztendente kürüsztül!A fenségnek elsötétült az arca és bánatosan mondta:- Lám, lám, én azt hittem, hogy már jól tudok magyarul és ime, amint az első igazi magyarral találkozom, egy szót sem értek a beszédéből... De majd gyakrabban el fogok jönni ide és ön lesz szives gyakorolni velem. Remélem, hamar megtanulom öntől.- Oztot én is reménybe helezek!.... A régens-herceg tényleg eljárt Donáthoz magyar nyelvgyakorlatra. Képzelhető, hogyan beszélt aztán magyarul!