Friss szél [antikvár]

Részlet: Tíz esztendő legszebb, legérettebb, legígéretesebb elbeszéléseiből válogattuk össze kicsiny kötetünket. Szándékunk az volt, hogy az új magyar elbeszélő irodalom ízes gyümölcseiből adjunk egy szakajtóval az »Olcsó Könyvtár« immáron százezres olvasó^ táborának. Zamatos, érdekes olvasmányt akartunk adni, meg akartuk mutatni, hogy mit is tett irodalmunk, s talán azt is, hogy milyenek a lehetőségei. Ügy jártunk vele, mint az az ember, aki gazdagon rakott fák közé téved s nem tudja, hogy hirtelen bőségében hova is nyúljon. A zöld lombok közül mindenütt vastaghúsú, piros almák, töppeteg, bőlevű körték, illatos őszibarackok integetnek. Mindet össze kéne szedni, mindet meg kéne kóstolni, őszinte sajnálatunkra válogatnunk kellett. Kitűnő írásokat, sőt nem egy esetben kitűnő írókat is kénytelenek voltunk kihagyni könyvecskénkből, tematikai vagy terjedelmi okok miatt. Reméljük, hogy a közeljövőben lesz alkalmunk a hiányokat pótolni. Örömünket és egy kis meglepetésünket sem titkolhatjuk el. Szegénynek hittük magunkat és íme gazdagok vagyunk. Az újságok, folyóiratok hasábjain, vagy az önálló kötetekben megjelent írások szinte észrevétlen halmozódtak fel bennünk; elraktároztuk emlékezetünkben, gyűjtöttük őket és csak most, a leltározásnál derült ki, hogy mennyi mindenünk van. Anélkül, hogy gyengeségeinkről elfeledkeznénk,