Bővebb ismertető
Részlet:
Tíz esztendő legszebb, legérettebb, legígéretesebb elbeszéléseiből válogattuk össze kicsiny kötetünket. Szándékunk az volt, hogy az új magyar elbeszélő irodalom ízes gyümölcseiből adjunk egy szakajtóval az »Olcsó Könyvtár« immáron százezres olvasó^ táborának. Zamatos, érdekes olvasmányt akartunk adni, meg akartuk mutatni, hogy mit is tett irodalmunk, s talán azt is, hogy milyenek a lehetőségei.
Ügy jártunk vele, mint az az ember, aki gazdagon rakott fák közé téved s nem tudja, hogy hirtelen bőségében hova is nyúljon. A zöld lombok közül mindenütt vastaghúsú, piros almák, töppeteg, bőlevű körték, illatos őszibarackok integetnek. Mindet össze kéne szedni, mindet meg kéne kóstolni, őszinte sajnálatunkra válogatnunk kellett.
Kitűnő írásokat, sőt nem egy esetben kitűnő írókat is kénytelenek voltunk kihagyni könyvecskénkből, tematikai vagy terjedelmi okok miatt. Reméljük, hogy a közeljövőben lesz alkalmunk a hiányokat pótolni.
Örömünket és egy kis meglepetésünket sem titkolhatjuk el. Szegénynek hittük magunkat és íme gazdagok vagyunk. Az újságok, folyóiratok hasábjain, vagy az önálló kötetekben megjelent írások szinte észrevétlen halmozódtak fel bennünk; elraktároztuk emlékezetünkben, gyűjtöttük őket és csak most, a leltározásnál derült ki, hogy mennyi mindenünk van.
Anélkül, hogy gyengeségeinkről elfeledkeznénk,
Rideg Sándor (Törtel, 1903. február 12. – Budapest, 1966. február 8.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író.
Öt elemit végzett, csikós volt. 1919-ben vöröskatonának állt. A Tanácsköztársaság bukása után Budapesten gyári munkás, később MÁV-altiszt volt, majd pékmesterséget tanult. 1925-ben az akkor alakult Magyarországi Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja. A munkásmozgalomban való részvétele során több ízben letartóztatták, 1927 júliusában a lakásán titkos nyomdát foglaltak le. 1944-ig állandó rendőri felügyelet alatt állt, majd koncentrációs táborba hurcolták. 1945-1947 között a csepeli Szabadkikötő üzemi bizottságának elnöke, azután több évig a néphadsereg írói csoportjának tagja volt.
1931-től jelentek meg novellái a Népszava, a Korunk, a Magyarország és a Híd című lapokban, illetve folyóiratokban. Első regényében, az Indul a bakterházban, amelyet 1939-ben a Népszava közölt folytatásokban, már megmutatkozott írói egyénisége. Író tehetsége csak 1945 után bontakozott ki teljesen.