Érdi Irka Antológia 2020 [antikvár]

Előszó - koronavírus-járvány idején Mottó: „Futkározok - még csak fényeket keresve ebben az életnek nevezett óriási, elátkozott házban." (Carl Astro) Vészterhes idők járnak mostanában. A láthatatlan és aljas kórról szóló híradások félelemmel töltik be napjainkat, aggódó rémület szorongatja a torkunkat éjszakánként, minden téren bizonytalanná vált a jövő. Szeretteink, kedves barátaink, mi magunk - mindannyiunk egészsége kerülhet veszélybe. Mert annyira kevés, amit tehetünk. Esendőség, elesettség, kiszolgáltatottság, kezelhetetlen tömegek, ellátatlan betegek - csupa negatív tartalmú szó, amely rettenettel tölti el egész valónkat, mert túl sok a féltenivaló. Csakugyan ennyire kilátástalan lenne, csakugyan itt a vég, a 24. óra? Most kezdődött el a bűnhődés és büntetés sorozata, az, amit Nagy-Rakita Melinda vizionál a Bolygónk a Föld c. remekművében? A pöffeszkedő, önző emberiségen bosszút áll a természet ? Vagy a gazdag kiválasztottak ezt is megússzák, és az átlagpolgárok sokasága esik csak áldozatul? Megannyi kérdés. Talán nem is erre kellene válaszolni, hanem arra, mi ad megtartó erőt ilyen kaotikus időszakban. Az IRODALOM, a MŰVÉSZET, maga az ALKOTÁS, hogy ne múljunk el nyomtalanul, hogy tudásunk, tehetségünk még valameddig itt lebegjen, erőt adva az életben maradottaknak ebben az összeszorult szívű, boldogtalan világban. A reménytelenség, a zaklatottság, a kiútkeresés ellen nem ez az egyedüli, de hatékony gyógyszer lehet. Ez a gyűjtemény azt szolgálja, hogy tartást, lelki támaszt adjon az alkotónak, az olvasónak egyaránt, hogy mindvégig törekedni tudjunk olyan minőségű életre, amely után érdemes meghalni, ne olyan életet éljünk, amelyben csak meghalni érdemes.