Bővebb ismertető
OTTLIK GÉZA ISKOLA A HATÁRON
Ha hétfő volt, akkor csak szeptember huszonnegyedike lehetett, miként Medve harminckét év múlva egy régi almanach naptárából kikereste. Tizenhetedike előtt ahg kaphatta meg a levelét édesanyja.
- Gábor! - integetett feléje türelmetlenül a szőke asszony, elfordulva az ezredestől. - Gyere hát!
A menetelő fél századunk közben túlhaladt rajtuk. Az él már a fenyőcsoport magasságában járt. Medve természetesen sem meg nem állt, sem semmiféle jelét nem adta, hogy megismerte az anyját. Az épület sarkánál érte utol az a növendék, akit Schulze utánasza-lasztott.
- Menjen, menjen! - sürgette a tiszthelyettes, foga közül eresztve a szót. - Az ezredes úrhoz! - sziszegte villogó szemmel, éreztetvén, hogy most aztán élethalálkérdés a gyorsaság és a katonásság.
Medve futott tovább, s másodszor az ezredes előtt állt meg, háromlépésnyire. Kifulladva akart jelentkezni, előírásosan, de az anyja, aki már-már a karját tárta fia felé, félig nevetve, félig megzavarodva közbeszólt:
- O, Gábor! Egyetlenem!
- Azt hiszem - mondta tovább Kovách Garibaldi az asszonynak legjobb, ha magára hagyom a fiával.
^^ 7 K^»