Ébred a dzsungel [antikvár]

Valami különös bűbájos vonzerő van már csak a gondolatában is annak, hogy vadászati kirándulást tehetünk a messze földi egyenlítői tájon! Mennyi ismeretlen érdekesség tárulhat ott fel elénk, mennyi nem is sejtett veszedelem ólálkodhatik ott ránk a titokteljes őserdők homályában, az emberevő vadak hazájában! F" Képzeletünk benépesíti harcias vadnépekkel, véreng-ző dúvadakkál, sziszegő mérges kígyókkal, gyilkos skorpiókkal, rejtelmes sebeket keltő, láthatatlan rovarellenségekkel, A távoli, ismeretlen tájakra kívánkozás misztikus vágya könnyen felébred mindenkiben. A Csendesóceán ismeretlen szigetei pedig még a többi enemű vidékek közül is kiválóan eszményképei kalandvágyó ifjaknak, csalódott szívű leányoknak. Hiszen annyi sok költői leírás teszi lehető történetek idillikus színterévé, hogy nem csoda, ha a sorsukkal elégedetlenek ibtópiája ott hiszi megtalálhatni álmainak megvalósulását. Aki elkeseredésében a civilizációt tartja bajai okának, azt hiteti el magával, hogy ezekre a tájakra volna legjobb visszahúzódni, s új életet kezdeni a természeti ember kevés igényével és boldogságával. És mert nekem az a kiváltságos szerencse jutott osztályrészemül, hogy színről színre láttam e paradicsomi tájakat, most nekem jut ki az a szerencse, hogy bennem látják sokan a szabadítót, aki őket ábránd-