Az év műfordításai 2007 [antikvár]

Rimbaud 1871. május 15-én kelt, Paul Demenyhez címzett levelében van egy izgatott, látomásos felkiáltás: "Végül is, mivel minden szó idea, az egyetemes nyelv ideje el fog jönni!" A nyelvek bábelének problematikája és az a törekvés, hogy az egész emberi nem közös nyelvének megkonstruálásával találjanak rá gyógyírt, visszatérő motívuma nemcsak az európai kultúra történetének. Keressük a tökéletes nyelvet, de ameddig meg nem találtuk, be kell érnünk azzal, hogy mások tökéletes nyelven megírt műveit ültetjük át a magunk tökéletes nyelvére. Így kerek a világ, ráadásul a műfordítók kenyere is megmaradt. Az év műfordításai című antológiát másodszor veheti kézbe, aki kézbe akarja venni. Az idei kötet értelemszerűen a magyar nyelvű irodalmi műhelyek 2006-ban megjelent műfordításaiból válogat. Az antológiák már csak ilyenek: mindig post festa állnak össze, többé-kevésbé a már meglévőt gyűjtik egybe, Nachlese jellegűek, ahogy Rilke mondaná, tehát utólagos szemezgetések az irodalmi közmegítélés által időközben jórészt szentesített terméből, továbbá általában egyetlen válogató tudását és ízlését tükrözik, ha egyáltalán. Amikor idáig jutok, előveszem az idei tartalomjegyzéket, vagy ha úgy tetszik: szellemi bédekkert. Ha az olvasó megfogadja Baudelaire tanácsait, belepisilt Philosztratosz szerelmesleveleibe, vállalkozik egy szédületes utazásra Hérodotosszal, megtanulja a megtanulhatót többek közt a regényírás rejtelmeiről Orhan Pamuktól, miközben Brecht és T. S. Eliot intim betét-dalait dúdolja félúton az európai műveltség kultikus helyei felé, ahol kedvére ismerkedhet az Andrea de Carlo-féle "csábítási technikákkal", emellett szakít időt Van Gogh festményeinek élvezetér is, meghallgatja a "magyar rapszódiát", és hazafelé menet elzengi a "külvárosi harmonika dicséretét", akkor már nem választott rosszul. Persze, mint minden valamirevaló társasjátékban, ebben is többféle útvonal ajánlható, többféle érzelmi, hangulati, ízlésbeli választás lehetséges. Az bennük a közös, hogy mindegyik más. Különben mi értelme lenne az antológiáknak?!