Az ezer tó országából [antikvár]

A finn irodalom felé kétszeres érdeklődéssel tekinthetünk. Egyrészt azért, mert e szorgalmas, komoly nép velünk, magyarokkal rokon; másrészt pedig azért, mert szomorú jelene minden nép együttérzésére számot tarthat. Az orosz erőszak most kezdi alkotmányos szabadságát megnyirbálni. Az elkeseredés oly nagy, hogy ezrenként vándorolnak ki a szabadságszerető finnek Amerikába, elhagyva őseik hazáját, hol annyi küzdelmes századot élt e nemzet, bátran szembeszállva a természet mostohaságával és az egykor hatalmas svéd nemzet erejével. A svéd kultura és nyelv oly nagy befolyást gyakorolt a finnekre, hogy nemcsak az iskolai és hivatalos életben használták a svéd nyelvet, hanem íróik és költőik nagyrésze is ezen alkotta meg gyakran világhírű elmetermékeit. Ezért panaszolja meghatóan egyik versíró parasztember (Korhonen Pál) 1820-ban «A szuómi (finn) nyelv» czímű szép versében: Úgy dalolgat a madárka, A mint szive készti rája, A mint anyja tanította A csicsergő, szép dalokra, A mint anyja a kis fészken Oktatgatá szólni régen. De még ezt sem engedék meg A szegény szuómi népnek, A svéd nyelv lett urrá itten Már a régi esztendőkben.