Az Evolvens kalózai [antikvár]

Védőborítóján apró sérüléssel.
I. M. Brod kötetindító novellájában a Zágonyi Károly nehézdandár sorsát követi nyomon az energiaháború vészterhes napjaiban, majd Harrison Fawcett egy különös, elméleti időutazásra invitálja az olvasót. Írásának főszereplője, egy csinos, egyetemista lány, aki különleges párhuzamokra lel Hitler és Napóleon életében. Arra a következtetésre jut, hogy titokzatos Katedrális állhat a háttérben. De vajon mit szól ehhez a Katedrális? Gabriel B. Cobbler főhőse egy soha nem látott szárazföldi ütközetről számol be, amelybe csupán véletlenül csöppent bele, s ahol az ember csak áldozat lehet. Dave Howard novellája egy elképzelhetetlenül szerencsétlen nap eseményeit eleveníti fel. A történetet egy nagyszájú csempész beszéli el, akitől mindenki a hajóját szeretné megszerezni, és aki estére egy egész konföderációt magára haragít. Böszörményi Gyula egy waharián technosámán által készített szerkezettel bűvöli el olvasóit, és őrjíti meg az űrben csatangoló főszereplőjét. Kevin H. Twelve viking kalózai pedig azt teszik, amit a vérük diktál: rabolnak és fosztogatnak, néha józanon, néha részegen. Egészen addig, míg egy űrszentélyben szembe nem kerülnek a legsötétebb fekete mágiával. Anthony Sheenard kötetzáró írásában York Ketchikan békésen várja egy régi barátját egy metropolisz űrrepterén, amikor rálőnek egy rakétával. Ha a titokzatos merénylő számolt volna azzal, hogy tettének milyen súlyos következményei lesznek, nyilván jobban céloz...