Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve [antikvár]

Részlet: Janne Tellek AHOGY ÚGY RINGATJÁK A CSÍPEJÜKET, SZEMÜKET A FÖLDRE SZEGEZVE (2004) Nekem ne jöjjön senki azzal, hogy törvényi előírás. Mindenki olyan véleményt nyilvánít, amilyet csak akar. Mondják is a magukét. Akár van mondanivalójuk, akár nincs. Úgyhogy részemről akár fel is hagyhatnának ezzel a jó szokásukkal. De vajon be tudják fogni a szájukat akár egy pillanatra is? De nem ám! Valaki mindig úgy gondolja, hogy feltétlen közölnie kell valamit. Akkor is, ha marhaság. Azért csak jár a szájuk. Mintha nem lenne jobb dolguk. Az ember fogja be a pofáját, ha nincs értelmes mondanivalója. Ugyanakkor. Néha azért le kell szögezni egy-két kellemetlen igazságot. Mert ami igazán kellemetlen ugye, az mégiscsak a viselkedésük. Azoknak ott a töltés túloldalán. Ismerem a fajtájukat. Mindig rosszban sántikálnak. Ezt nevelték beléjük. De az is lehet, hogy a génjeikben van. Úgy értem, lehet, hogy ez a normális, ha valaki ott született lent a síneknél. Kicsit butábbak nálunk. Különben csak nem mozognának olyan furcsán! Mondtam is a szomszédomnak. Hogy nevetett! Meg bólogatott. És akkor az újságnak is megír-