A 28-as nemzedék [antikvár]

Faragó Kornélia Egy gazdag év Ez a szemelvényes gyűjtemény az emlékezés és az emlékeztetés szándékával készült. A 28-as nemzedék tagjainak életútjára, szellemi teljesítményére, művészi törekvéseire kíván visszatekinteni. E szándék összekapcsolódik a tőlünk idegen tapasztalatok megértésének igényével is. Kopeczky László, Kalapis Zoltán, Kalmár Ferenc, Vinkler Imre, Fehér Ferenc, Ács Károly, Sáfrány Imre, Dévavári Zoltán és Vukovics Géza azonos évjáratúak, sok mindent közösen éltek meg, ugyanazon társadalmi és kulturális hatások érték őket. Ennek az egyidejűségnek mégis az adott mélyebb értelmet, hogy önérté-sükbe beleépült az egymáshoz tartozás tudata, a nemzedéki létezés jelentése és gyakorlata. Mindannyian egyedi pályát futottak be, de figyeltek egymásra, baráti kapcsolatokat ápoltak, és cselekvőleg viszonyultak egymáshoz. Reflektáltak egymás munkáira (mediális és műfaji szempontból is változatosan), egymást megörökítő és közös alkotói gesztusaik is voltak. Jelen voltak, jelen kívántak lenni egymás életrajzában. A szociokulturális környezet tematikus összeállításokkal, nemzedéki köszöntőkkel, rendezvényekkel, interjúkkal erősítette az egymáshoz tartozás szerkezeteit. Ebből következően egymás felől nézve, egymással szoros összefüggésben is láttatni kell ezeket az életműveket. Ezért esett a választás az egymás viszonylatában való kapcsolati mozgásokra, a valamely szempontból összetartozó élménytartalmakra, amikor a terjedelmi korlátok okán hangsúlyokat kellett kijelölnünk. Több személyes elbeszélő forrásból is idéz a kötet, hogy az átélés élményét is közvetíthesse, azt, ahogyan ők maguk emlékeznek önmagukra és egymásra. Vagy éppen azt, ahogy mások emlékeznek rájuk, azok, akiket a korosztályi körökön kívülről vonzottak magukhoz. Helyet kaptak korai szövegek is, olyanok, amelyek nem viselik magukon a spontánul időszerűsítő emlékezet Jegyeit. És bekerültek a múlt mítoszaiban megképzett, utólagos elbeszélések, amelyek azt is jelzik, milyen az elbeszélő viszonya a felidézett történésekhez. Minél eltérőbbek az emlékezeti világok, a létértelmezési módok, annál inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy a múltat a maga másságában ragadhassuk meg. Nemcsak a szubjektív történelem primer dokumentumai (napló, levél, levelezőlap, gyermekkortörténet, pályarajz, öninterjú stb.) és a nemzedéktársi írások kerültek be a kötetbe, hanem az alkotói opusok egyes darabjai is. Ezenkívül a recepciós kultúra nehezen hozzáférhető, de fontos és máig beszédképes szövegei közül is olvasható néhány a válogatásban, sőt, új megközelítések is születtek. A dialógusba lépő szövegek, szövegrészletek nemcsak az egyes alkotók pályafutását, egymáshoz való viszonyának mintázatát rajzolják ki, hanem azt a kulturális miliőt is, amelyben világ- és egymás-tapasztalatuk megvalósult.